Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A nemzetközi jog történeti próbája

TÖRVÉNYSZÉKI VÉRCSOPORTVIZSGÁLATOK 399 szor jelen folyóirat XII. évfolyamában (334. old.) válaszolt és cáfolta a vélemény indokolását. Az IOT és Jankovich professzor között ebben a kérdésben kifejlődött polémiában az elmúlt 12 esztendő és a tudomány haladása utóbbinak adott igazat. Az IOT véleményének alapját képező és fentebb pontokba foglalt főbb indokok egytől-egyig alaptalanoknak, illetve megdőltnek tekinthetők. Ad 1. A vércsoportok változatlansága az egész életen át általánosan elfogadott alapelv a szakemberek részéről. A vércsoportok időszakos, vagy végleges megváltozása különben is teljesen ellentétben áll öröklött mivoltával. Egy olyan sajátság megváltozása ugyanis, amelyet kizárólag az öröklés befolyásol, köznapi hasonlattal élve, olyszerű jelenség lenne, mintha valakinek a sasorra önmagától fitossá válnék. Képtelenség ez másodszor azért is, mert a vércsoportok nem a vérnek kizárólagos tulajdonságai, hanem az egész szervezetnek, amennyiben az összes sejtféleségek és a szervezet különböző nedvei is ugyanazt a csoportspecifikus differentiáltságot mutatják. Ezenkívül az ember vércsoportjához hasonlló tagozódást találhatunk egyes állatfajokban is, ami annyit jelent, hogy itt tulajdonképen egy általános természeti törvénnyel állunk szemben. Ad 2. Egy-két évtizeddel ezelőtt valóban előfordultak hibás vércsoportmeghatározások. Ezeknek oka azonban legtöbbször már akkor sem az alkalmas módszer hiánya volt, hanem a hiba a vizsgálók személyében rejlett. Ma már teljesen megbízható eljárásaink vannak a vércsoportmeghatározások hibátlan és biztos kivitelére. Természetesen törvényszéki vércsoportvizsgálatokat csak olyan egyének végezhetnek, akiknek erre való alkalmasságát előzőleg megállapították. Erre vonatkozólag legyen szabad idéznem a német birodalmi legfelsőbb bíróság 1935. okt. 4-iki döntését, melyben a következőket mondja: „ . . . semmi tapasztalat sincsen arra nézve, hogy a vérvizsgálatok eredményei, a belőlük és az örökléstanból vonható következtetések kifogásolhatók volnának, ha a vizsgálatokat a szükséges szigorú gondossággal és pontossággal végezték." Ad 3. A bíróságok feladata mindenkor az igazság keresése és igénybe kell vennie minden eszközt, mely céljához közelebb viszi. Az, hogy a vérvizsgálat a házasságtörés tényét, vagy az anya erkölcstelenségét fogja bizonyítani, nem lehet oka annak, hogy elzárkózzunk egy olyan bizonyító eszköz alkalmazása elől, amely ma egyedül nyújt módot arra, hogy egy gyermek származására nézve kétségtelen és természettudományi alapon nyugvó bizonyítékot nyerhessünk. Nem lehet ellenérvül felhozni azt sem, hogy a vércsoportmeghatározás esetleg a hamis eskü vádját támasztja a nő ellen, mert a magyar joggyakorlat szerint a fogamzási időn belül más férfival való nemi érintkezés alapján az apasági kereset csak akkor válik tárgytalanná, ha a nő feslett életmódja, vagy a női szeméremérzet teljes hiánya bizonyítva van. így tehát, ha a vércsoportvizsgálat esetleg ki is zárja az állítólagos apát, ezzel a hamis tanuzás ténye bizonyítva nincs. Ezzel szemben pl. Németországban, ahol a joggyakorlat más és ahol esetleg arra esketik meg a felperes nőt, hogy a fogamzási idő alatt más