Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A nemzetközi jog történeti próbája

400 REX—KISS BÉLA férfival nemileg egyáltalában nem érintkezett, ott a hamis eskü vádja önmagától felmerülhet. Mivel az anya a bíróság előtt nem eskü alatt tesz vallomást, a magyar judikaturában napirenden van az a képtelen helyzet, hogy a nő az! válaszltja gyermeke atyjának a vele érintkezett férfiak közül, akit akar, illetve aki anyagi érdekeinek leginkább megfelel. Jogi szempontból tehát csak örömmel kell fogadni és mindenképen elő kell segíteni a vércsoportvizsgálatok alkalmazását, amelynek alapjai immár négy évtizedre nyúlnak vissza. Ad 4. Valóban a vércsoportvizsgálatok köztudatba jutása óta Ausztriában és Németországban meglepően megszaporodott, különösen apasági keresetekben az újrafelvételek száma. Ezt azonban nem annak kell tulajdonítanunk, hogy a férfiak túlnyomó része szabadulni szeretnek a gyermektartás terheitől, hanem annak, hogy igen sokan érzik elmarasztalásuk igazságtalan voltát. A köztudatban ugyanis a vércsoportok úgy szerepelnek, mint amelyek révén a valódi apa biztosan meghatározható s ennélfogva világos, hogy az újrafelvételi azok sürgetik legjobban, akik meg vannak győződve arról, hogy ha a bíróság tévedett is, a subjektivitástól mentes vérvizsgálat ki fogja deríteni az igazságot. Ad 5. Tény, hogy sem polgári, sem bűnperben a vérvételre jogilag senkit sem kényszeríthetünk, s ez perrendtartásunk szabad szelleméből folyik. De ha a vérvételt a felek önmaguktól felajánlják, vagy bűnperben nincsen ellenvetésük a vérvizsgálat ellen, akkor nagyon ferde megvilágításba kerül az a bíróság, amelyik a bizonyítás lehetősége elől elzárkózik, mert sem az az érv, hogy a vérvétel veszélyes, sem az, hogy a vércsoportmeghatározás is csak valószínűséget jelent és nem bizonyosságot, ma már komolyan nem hozható fel. Erre vonatkozólag Lenart 1928-ban megjelent közleményében a következőket írja: ,, ... a vércsoportvizsgálat törvényszéki orvostani jelentőségéből még az sem von le, ha az csak az egyén beleegyezésével hajtható végre, mert mint látjuk, a vércsoportvizsgálatnak döntő jelentősége inkább az ártatlanok felderítésében, semmint a bűnös leleplezésében keresendő. Már pedig az ártatlan ember igazának bizonyítása érdekében bizonyára nem fog habozni magát egy olyan csekély beavatkozásnak alávetni, mely mindössze abból áll, hogy egy tűszúrás útján az ujjhegyéből néhány csepp vért lebocsátanak. Éppen a beavatkozás csekély volta már eleve gyanús színben tünteti fel1 azt az egyént, aki alapos ok (mint pl. vérzékenység) nélkül alávetni magát csak tétovázik is." Végül idézzük Jankovich professzornak az IOT elutasító véleményére adott válasza befejező sorait, melyek 12 év után sem veszítettek semmit aktualitásukból: „Minden újítás s így az orvostudomány újabb megállapításainak a gyakorlatba való bevezetése is nehézségekkel jár, vitákat okoz, amelyek azonban kellő tárgyilagosság megtartása mellett csak hozzájárulnak a fogalmak tisztázásához. így volt annak idején az Uhlenhut-féle praecipitatio gyakorlati alkalmazásánál is, amely próba hivatott arrar hogy eldöntse, vájjon a vér, vagy más fehérje származék emberi, vagy