Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám

396 REX—KISS BÉLA — sajnos hiábavaló — kísérletek már a húszas években megtörténtek, így a kir. Kúria P. III. 4142/1928. sz. ítéletében megtagadta a gyermek törvényességének kérdésében a vérvizsgálat elrendelését azzal az indokolással, hogy az orvosi tudomány mai állása mellett a kitől való származás tényére nézve attól pozitív eredményt várni nem lehet. Jankovich László szegedi professzor korában 1929-ben az igazságügyminiszterhez beadványt intézett, melynek egyik célja az volt, hogy szakembereink az Igazságügyi Orvosi Tanács révén állásfoglalásra kényszerüljenek a vércsoportvizsgálatok alkalmazása tekintetében, másrészt azt akarta vele elérni, hogy bíróságaink figyelme felhívassék a vizsgálatok lehetőségére és gyakorlati hasznára. — Hazánkban néhány esetben már addig is igénybe vették a bíróságok a vércsoportmeghatározást, de ez mégis igen nagy elmaradást jelentett a külföldhöz képest; "ezenkívül pedig a Kúria fent említett elutasító döntése szinte lehetetlenné tette ezen a téren a fejlődést. Pedig jogászköreink is élénk érdeklődést tanúsítottak már abban az időben is azokkal a lehetőségekTiel szemben, amelyeket e vizsgálatok alkalmazásától várni lehetett. Magyarországon még ma is az a helyzet, hogy pl. a természetes apa tartási kötelezettségét a nemi érintkezés fényéből állapítják meg, mert a magyar magánjog arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nemzés maga nem bizonyítható. Az Optk. 163. §. nyomán arról, hogy aki a gyermek anyjával a fogamzási időn belül nemileg közösül, nemzette-e a gyermeket, — az a bírósági gyakorlat fejlődött ki, hogy a nemzés kizárására vonatkozó körülmények bizonyítását nem rendelik el s így a gyermektartás alól a férfi csak akkor szabadul, ha oly tényeket bizonyít, amelyekből az anyának a fogamzási idő alatt folytatott feslett életmódját, vagy a női szemérem teljes hiányát lehet megállapítani. E rendszer mellett, ha az anya a fogamzási időn belül többekkel közösült, tetszés szerint választhatja ki a legvagyonosabb és legmegfelelőbb férfit a gyermek eltartójául, minthogy a bíróság kizárólag csak azt kötelezi a gyermektartásra, aki az anyával a fogamzási Időn belül közösült, — tekintet nélkül arra, hogy az illető férfi a valódi apa-e vagy egyáltalában lehet-e a valódi apa és, hogy származhatott-e a gyermek a vele való közösülésből. E jogszabály arra vezet, hogy a tartási kötelezettség nem az apaság, hanem az anyával való nemi érintkezés következménye, az ehhez képest esetleg több személyt terhelő kötelezettség pedig a többi érdekelttel szemben megszűnik, amint azt közülük egy teljesíti. Az indok azonban kétségtelenül az, hogy akkor, amikor a nemzés ténye nem bizonyítható a törvény kénytelen pusztán a közösülés tényét ítélkezése alapjául elfogadni, mert a lényeges az, hogy legyen olyan férfi, aki a gyermek eltartásáról gondoskodni köteles. A polgári törvénykönyv tervezetének 247. §-a már így szól: „a házasságon kívüli gyermek atyjának a jelen fejezet szabályai szempontjából azt kell tekinteni, aki az anyával a gyermek fogantatási idejében nemileg érintkezett, kivéve, ha a körülmények szerint nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a gyermek ettől a férfitől származik, vagy ha az anya a fogantatás idejében olyan feslett életet élt, hogy a nemi