Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A nemzetközi jog történeti próbája

TÖRVÉNYSZÉKI VÉRCSOPORTVIZSGÁLATOK 397 érintkezést több férfival keresetképen, vagy a női szeméremérzetet botrányosan sértő módon űzte." Ebben a rendelkezésben az apaság, mint jogalap elég világosan kifejezésre jut. A „nyilvánvalóan lehetet­lenség" viszont a bírót arra akarja utasítani, hogy úgynevezett általá­nos tapasztalati szabályok alkalmazásával nem elégedhetik meg, hanem csak tudományosan kifogástalanul bebizonyított törvényszerűségeket szabad figyelembe vennie.2 A vércsoportvizsgálatok eredményének ilyen bizonyítékul elismerése esetében is felmerül azonban a kérdés, vájjon lehet-e valakit az igaz­ság felderítése érdekében arra kényszeríteni, hogy magát a vércsoport­vizsgálathoz szükséges vérvételnek alávesse? Vájjon kötelezhető-e a gyermek gyámja vagy . anyja arra, hogy a gyermeket, — a fél vagy a tanú arra, hogy magát átengedje a vérvizsgálat céljaira? A Pp. 345. §. szerint a tanú kötelezhető a szemletárgy felmutatá­sára és arra is, hogy ha a szemle megjelenése nélkül nem foganatosít­ható, a tanú személyesen jelenjék meg a szemlénél. A vérpróbánál azonban a szemletárgy nem személyen kívül eső okjektum, hanem a tanú teste, illetve néhány csepp vére, amely bár fajdalom és kár nél­kül néhány másodperc alatt vehető a testből, eme paragrafus alapján még sem lehet a tanút kötelezni arra, hogy vérét vizsgálatra áten­gedje, vagyis ezidőszerint senkisem kényszeríthető arra, hogy a vérét a szakértő rendelkezésére bocsássa. Ez okból a vérvizsgálat útján való bizonyítás az illetőnek ellenállásán előre meghiúsulhat. Az eddigi kül­földi tapasztalatok szerint azonban ellenállásra ritkán kellene számí­tani. A Pp. 300. §. 3. és 4. pontja (345. §. 2. bek.) értelmében az e pon­tokban felsorolt családi ügyekben a tanúságtétel nem tagadható meg a családi hozzátartozóság címén, vagy azon az alapon, hogy a bizonyítás­felvétel által a tanú, vagy a hozzátartozó becsületében vagy a tanú vagyonában jelentékeny sérelmet szenved. Viszont a Bp. 208. §-a úgy rendelkezik, hogy a tanú nem kötelezhető vallomásra vagy valamelyik kérdés tárgyában feleletre, ha abból reá vagy hozzátartozójára (Bp.. 205. §. 1.) jelentékeny kár vagy szégyen hárulna. A Bp. az ilyen tanu­tói csak azt követeli, hogy szükség esetében a tanúságtétel megtagadá­sát valószínűsítse. (Bp. 209. §.) Ha a fél vonakodik vérét vizsgálatra átengedni, a körülményekhez 2 Hazánkban 1928-ban az Erdős-féle gyermekcsempészési bűnügyben a budapesti törvényszék alkalmazta a vérvizsgálatot. Doctor Károly dr. rend­őrségi főorvos, mint szakértő megállapította, azt a negatívumot, hogy a. gyermek és az állítólagos anya vére egymással ellenkeznek, viszont K. Anna és F. István tűzoltó vérsejtjei a gyermek vérsejtjeivel egy csoportba soroz­hatok. Ezek után F István, amikor a bíróság szembesítette K. Annával, a vérpróba alapján elismerte, hogy ő az apa. A büntető bíróság megállapí­totta, a gyermek családi állása elleni bűncselekményt és a vádlottakat el­ítélte. Ez is tanulságos példája annak, hogy a vérpróba beismerésre vezet­het, amely beismerés különben elmaradt volna és ekkép a vérpróba mellőz­hetetlen bizonyítási eszköznek bizonyult.

Next

/
Thumbnails
Contents