Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Dr. Angyal Pál: A veszélyes hirkeltés [ismertetés]

388 SÁRFFY ANDOR szabályt sért, vagy helytelenül alkalmaz. Ez tehát a mi revisio per saltumunknak megfelelő eset. A különös eljárások szabályai során találkozunk más fellebbezhetetlen ítéletekkel is. így a 452. cikk szerint a munkaügyi perekben a járásbíró (pretore) olyan ítélete ellen, amellyel 5000 lírát meg nem haladó értékű jogvitát dönt el, a 466. cikk szerint társadalombiztosítási és hasonló perekben a törvényszék (tribunale) olyan ítélete ellen, amely 10.000 lírát meg nem haladó értékű jogvitát dönt el, nincs helye fellebbezésnek. Itt sem jelenti a fellebbezés kizárása mindennemű fellebbvitel kizárását, mert semmisségi folyamodványnak helye van. Az alábbiakban a részítélet elleni fellebbezésről fogunk beszélni. Előre bocsátjuk azonban, hogy az olasz törvény részítéletnek nevezi, amit mi közbenszóló ítéletnek nevezünk (278. cikk). Aki a részítélet ellen fellebbezni akar, ezt a szándékát a részítélet kihirdetését követő tárgyalás végéig be kell jelentenie. A részítéletet ugyanis külön megfellebbezni nem lehet, csak a végítélettel együtt (339. cikk). Ilyen módon a részítéletnek csak ott van tulajdonképen jelentősége, ahol előzetes végrehajthatóságot mondanak ki, mert hiszen az alig lehet kétséges, hogy a részítélethez való fellebbezési jogot mindig fenn fogják tartani (1. Satta id. m. 73., 109. 1.) Alig van különösen jelentősége az olyan részítéletnek, amely a mi közbenszóló ítéletünknek felel meg. Hiszen a közbenszóló ítélet meghozatalának célja éppen az, hogy a jogalap kérdésében külön lehessen fellebbvitellel élni és a jogalap kérdésének jogerős eldöntése előtt ne kelljen a mennyiség kérdésébe belebocsátkozni. A fellebbezést a fellebbezési bíróságnál kell előterjeszteni nem — mint nálunk — az elsőbíróságnál. Az elsőbírósági iratokat a fellebbezési bíróság irodája szerzi meg (342., 347. cikk). Fellebbezési bíróság a békebíró (conciliatore) ítélete ellen a járásbíróság (pretore), a járásbíróság ítélete ellen a törvényszék (tribunale), a törvényszék ítélete ellen az ítélőtábla (corte d'appello). És most jutunk el az új perrendtartási törvény jogorvoslati részének legfontosabb új szabályához: a nóvumok kizárásához. A régi olasz perrendtartás a fellebbezési bíróság előtti eljárást újabb elsőfokú eljárásnak tekintette, amelynek során mindazt meg lehet tenni, amit az első fokon. A pernek úgyszólván két elsőfokú tárgyalása volt. Az új codexben ellenben a fellebbezési bíróság nem ugyanazt végzi, amit az elsőfok, — a fellebbezési bíróság eljárása nem megismétlése és folytatása az elsőfokú eljárásnak — hanem csupán felülbírálja azt, amit az első fok már elvégzett. Felülbírálja, hogy ez helyesen döntötte-e el a pert az előtte fekvő peranyag alapján. Ennélfogva elvileg ki van zárva ebből az eljárásból minden, ami a fellebbezési bíróságra ezen túlmenő feladatot róna. Nem lehet tehát új kérelmeket előterjeszteni (mi így mondanók: új jogokat érvényesíteni), és ha csak a bíró által elismert súlyos okok nincsenek rá, nem lehet új kifogásokat (eccezione) tenni, új okiratokat használni és új bizonyítási eszközök megengedését kérni (345. cikk). Lényegében az az új olasz fellebbezési eljárás köre, mint a magyar perrendtartásban a fellebbezés nyilvános előadásáé. Mi ennek a nagyfontosságú újításnak a magyarázata? Az elsőfokú eljárás szerkezetének lényeges megváltoztatása.