Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Dr. Angyal Pál: A veszélyes hirkeltés [ismertetés]

AZ OLASZ PERREND JOGORVOSLATAI 389 Az elsőfokú eljárás szerkezete a következő: Az eljárás két szakra oszlik: az egyik a vizsgálóbíró (giudice istruttore) előtt folyik le, a másik az ítélőtanács előtt, amelynek a vizsgálóbíró tagja és előadója. A vizsgálóbíró előtt bontakozik ki a felek vitája és ő veszi fel a bizonyítást (173. és köv. cikkek). Hoz továbbá egyes határozatokat, amelyeket a codex reábíz, pl. a felperest költségbiztosíték letételére kötelezheti (98. cikk). Ha ő elvégezte eljárását, akkor kerül az ügy az ítélő tanács elé, amely azután a vizsgálóbíró által összegyűjtött peranyag alapján dönt. Az ítélő tanács előtt a felek felszólalhatnak ugyan, de új jogokat itt már nem érvényesíthetnek, új bizonyítékokra nem hivatkozhatnak. — Ennek a rendszernek logikai következményéül tekinti az új olasz perrendtartás, hogy a fellebbezési eljárásban sem lehet nóvumokat érvényesíteni. Ugy véli az új codex, hogy az elsőfokon a vizsgálóbíró tevékenysége eléggé lehetővé teszi a feleknek, hogy mindazt elmondják, ami a perre tartozik. Uj jogokat semmi esetre sem lehet érvényesíteni a fellebbezési eljárásban (kivéve az olyan járulékokra vonatkozót, amelyek a megtámadott elsőfokú ítélet után váltak esedékessé). Ellenben új kifogásokat, új okiratokat és új bizonyítási indítványokat lehet érvényesíteni, ha a bíró által elismert súlyos okok kívánják (345. cikk). A nóvumok kizárását a codex előkészítése során sok részről aggodalommal fogadták, de a codex előkészítői azt remélik, hogy ez a rendszer nem fog az anyagi igazság rovására válni, ellenben a feleket arra fogja bírni, hogy adataikat kellő időben érvényesítsék, ne taktikázzanak érvényesítésük halogatásával; viszont a fellebbezési bíróságnak adott attól a lehetőségtől, hogy az új előadásokat megengedje, azt remélik, hogy amikor a nóvumok kizárása igazságtalanságra vezetne, a bíró bölcsesége segíteni fog. A fellebbezési bíróság tevékenységi köre tehát az új codexben meg van szűkítve. Ebben a megszükített körben azonban az ügyet neki magának véglegesen el kell bírálni, nem utalhatja az ügyet a szükséges bizonyítás felvétele végett az elsőbírósághoz. (Visszautalásnak csak egyes alaki hibák esetében van helye, pl. ha az elsőbíróság illetéktelennek mondotta ki magát, a fellebbezési bíróság azonban megállapítja az illetékességet, 353., 354. és 356. cikk.) A régi codex hatályosságának idejében nagyon szokásos volt az elsőbírósághoz való visszautalás. A nóvumok kizárása csak azt jelenti, hogy a fél nem terjeszthet elő új tényeket és új bizonyítékokat. De nem jelenti azt, hogy a fellebbezési bíróság előtt bizonyításfelvételnek nincs helye. Az elsőbíróság előtt már felajánlott, de azáltal mellőzött bizonyítást ugyanis felveheti. De csak akkor, ha ezeket a fellebbezésben újra előterjesztették (359. cikk). A fellebbezési bíróság eljárása egyebekben az elsőbíróságinak hasonmása. Itt is először vizsgálóbíró elé kerül az ügy, csak azután tanács elé. A vizsgálóbíró vizsgálja, hogy a fellebbezést nem kell-e visszautasítani és ha igen, akkor ő maga visszautasítja. Maga állapítja meg a fellebbező fél ellenfelének a mulasztását, megkísérli a felek közt az egyeztetést, határoz az elsőfokú ítélet végrehajtásának kimondása vagy fordítva, az elsőfokú ítéletben kimondott előzetes végrehajthatóság visszavonása vagy felfüggesztése tárgyában. Végzései ellen a tanácshoz felfolyamodásnak (reclamo) van helye (350., 351., 357. cikk). Eljárása végén a feleket felhívja, hogy határo-