Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)
1943 / 1. szám - Dr. Angyal Pál: A veszélyes hirkeltés [ismertetés]
AZ OLASZ PERREND JOGORVOSLATAI 387 perújítási okul szolgálhatna, akkor rendszerint nem érvényesítheti ezt az okot perújítással, csak fellebbezéssel, de a fellebbezési határidő a felfedezéstől számított harmincadik napig meghosszabbodik (396. cikk 2. bek.). A 329. cikk a jogorvoslatokról való lemondás és a részleges jogerő kérdését tárgyalja. Eszerint az ítéletben való kifejezett megnyugvás és az olyan tények, amelyek összeférhetetlenek a jogorvoslat igénybevételének akaratával, kizárják a jogorvoslatot. A jogorvoslatokról való lemondás tehát bármilyen formában történhetik, hallgatólagos is lehet. További szabálya e cikknek, hogy a részleges megtámadás az ítélet meg nem támadott részébe való belenyugvást jelenti. Mindazonáltal a 336. §. szerint az ítélet részleges megváltoztatása vagy megsemmisítése hatályos a megváltoztatott vagy megsemmisített résztől függő részekre is. A végrehajtásra — ha az ítélet nincs előzetesen végrehajthatónak nyilvánítva — a fellebbezésnek halasztó hatálya van, a többi jogorvoslatoknak nincs, de a végrehajtás felfüggesztését el lehet rendelni (373, 401, 407. cikkek). Ezek előrebocsátása után rátérünk a fellebbezés szabályainak ismeri intésére. A fellebbezés (appello). Nem minden elsőfokú ítéletet lehet fellebbvinni. És amh lehet, azt sem mindegyiket fellebbezéssel lehet megtámadni. Vannak elsőfokú ítéletek, amelyek ellen nem fellebbezésnek, hanem semmisségi folyamodványnak van helye. Nincs helye fellebbvitelnek a békebíró (conciliatore) olyan ítélete ellen, melyet 600 lírát meg nem haladó tárgyú perben hozott (339. cikk 2. bekezdés). (A békebíráskodás értékhatára 1000 líra a 7. cikk szerint.) Hangsúlyozzuk: a perérték, nem pedig a fellebbviteli érték irányadó. (Megtámadható azonban az ilyen ítélet is belföldi joghatóság hiánya és illetéktelenség címén.) Nincs helye fellebbvitelnek az olyan ítélet ellen sem, „amelyet a bíró a 114. cikk szabálya értelmében a méltányosság értelmében hozott". Ha ezt a két rendelkezést meg akarjuk érteni, akkor ismernünk kell azt az érdekes szabályt, amelyet a 113. és 114. cikkek tartalmaznak. A 112. cikk szerint a bírónak a jog szabályai szerint kell döntenie, hacsak a törvények nem azt teszik feladatává, hogy a méltányosság szerint döntsön. A méltányosság szerint dönt a bíró a 600 líránál nem nagyobb értékű ügyekben (113. cikk). Nem a jog, hanem a méltányosság szerint dönt a bíró akkor is, ha a felek jogaikról rendelkezhetnek és megegyeztek, hogy a bíró a méltányosság szerint döntsön (114. cikk). A fellebbezés kizárásának e két eseténél tehát közös az alapgondolat: nincs helye fellebbezésnek, amikor az elsőbírónak nem a jog, hanem a méltányosság szerint kell döntenie. A békebíró fellebbezhetetlen ítélete ellen semmiféle fellebbvitelnek nincs helye, hasonlóképen a járásbíró (pretore) fellebbezhetetlen ítélete ellen sem. Ellenben a törvényszék (tribunale) fellebbezhetetlen ítélete ellen semmisségi folyamodványnak van helye (360. cikk). Nincs helye fellebbezésnek az olyan ítélet ellen, amely ellen a felek megegyezéssel a fellebbezést kizárták (339. cikk). Ha azonban ez nem jelenti a jogorvoslatokról való lemondást általában, akkor az ilyen ítélet ellen semmisségi folyamodásnak van helye. De csak azon a címen, hogy az ítélet jog-