Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Dr. Angyal Pál: A veszélyes hirkeltés [ismertetés]

382 KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE úgyhogy csak havonta fog megjelenni (a márciusi 5. és 6. szám még külön jelent meg!). A legbővebb joggyakorlatot a jövőben a nemzeti szocialista jogászszövetség hivatalos közlönye, a Deutsches Recht közöl. Az elmondottak ellenére is gazdag folyóirati anyagból elsősorban a „gesundes Volksempfinden" fogalmának bírálatáról kívánok megemlékezni. Prof. H. Lange (München) : „Rechtswirklichkeit und Abstraktion" c. tanulmányában (Arch. f. d. civ. Praxis, új sor., 28. köt., 2. füz., 188—233. old.) a Wieackerhez egyébként közelálló H. Rrandt: „Eigentumserwerb und Austauschgescháft" című magántanári értekezésének kritikája kapcsán felgöngyölíti előttünk a magánjog egész jogpolitikai helyzetét.1 A nagynémet birodalomnak ezek szerint ma egészen mások a jogszükségletei magánjogi téren, mint például egy kis államéi. Az uralkodó politikai szemlélet szerint ott minden jog, tehát a magánjog is kormányzati eszköz, „Führungs- und Gestaltungsmittel". Ma máskép történik az értékelés, mint például a Dbgb. virágkorában. De az általa képviselt technikai tökélyt nem szabad elejteni a bizonytalan s a konkrét esetet minden fölé helyező és általános elveket nem ismerő népi jogérzék kedvéért, mert csak ez a technika s nem a „konkretes Ordnungsdenken" biztosíthatja, hogy egyenlő esetek egyenlően ítéltessenek meg, ami a jogbiztonság2 elsőrangú követelménye. A büntetőjogi szemlélet felől Prof. F. Kadecka (Wien) foglalkozik a jogérzék kérdésével (Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft 62. kötet, 1—2. füz., 1—27. old.). „Gesundes Volksempfinden und gesetzlicher Grundgedanke" c. tanulmánya abból indul ki, hogy a törvényhézag kitöltésének szóbanforgó módszere közel másfélévszázados szünet után voltakép visszatér a Theresiana álláspontjára, amely kifejezetten megengedte az analógia alkalmazását, mikor akként rendelkezik, hogy törvényhézag esetében a bíró ítéljen „nach Aehnlichkeit der in dieser Gerichtsordnung3 einkommenden Grundsátze". Amikor a bűnöző képzelete túlszárnyalja a törvényhozót, a bírót nem lehet a törvény betűjéhez kötni. Másfelől pedig a bírói joghatóságnak is határt kell szabni. Ilyen korlát a német Rtk. új (1935. VI. 28-iki) fogalmazású 2. §-a szerint az egészséges népi jogérzék és a törvény alapgondolata. Szerző szerint az előbbi fiktív jellegű, mert csupán néplélektani tény, amelynek értékelésére nincs megbízható módszerünk. A népi jogérzékre való hivatkozás voltaképen a bírói jogérzék felhívása s mint ilyen az egyöntetű törvénykezésnek egyáltalában nem biztosítéka, mert az alapvető kérdésekben a bírák jogérzéke természetesen egyező, de már a részletekben szükségkép igen nagy az eltérés. A törvény alapgondolata sem igazít el minden kétséget és nem töm be minden igazi joghézagot. Kérdéses lehet, hogy a törvény keletkezésekori vagy alkalmazásakori alapelvéből induljunk-e ki vagy az egész jogrendszer összefüggési kapcsolatát tartsuk-e szem előtt. Logikai értelemben végül az alapgondolat az értékelés egy általános módját, illetve irányát jelenti. A törvény alapgondolatának irodalmát és a joggyakorlatot szemlélve, ehhez ké1 E tárgykört illetőleg v. ö. Prof. Hedemann: Wert der Entwürfe, Arbeit am Volksgesetzbuch, Zeitschrift der Akademie für Deutsches Recht 1943/1—2. 2 V. ö. Schmidt—Leichner: Gerechtigkeit und Rechtssicherheit. Deutsche Justiz, 1943/13. ' Jellegzetes a kódex perrendies elnevezése!