Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Megilleti-e az egyetemet a doktori cím megvonásának joga? [A XXIII. évf. 1942. 19. sz. 361. oldalon megjelent ilyen című tanulmány kiegészítése.]

MAGYAR FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE 379 retettel és elnézéssel vegye kezébe. De most, amikor a szemle végére értem, úgy érzem, a legtárgyilagosabb olvasó is azzal a kívánsággal fogja letenni az elolvasott kötetet: Adja Isten, hogy ezt a kötetet még sok hasonló kövesse és adjon a jó Isten a magyarnak mindig nehéz viszonyok között is ily fáradságos, önzetlen munkásságra hajlamos ifjúságot. ZÉKÁNY ANDRÁS. Magyar Folyóiratok Szemléje. A Budapesti Szemle 1943. márciusi (784.) számában Auer György emlékezik meg a másfélszázéves évforduló alkalmából az első, 1792. évi magyar büntetőtörvénykönyvjavaslatról, amely kiváló munkatársak közreműködésének eredményeként úgy szerkesztés, mint szellemének emelkedettsége tekintetében oly kiváló és korát meghaladó alkotás, hogy méltatlanul nem kíséri nagyobb érdeklődés és elismerés; hiszen egyes elgondolásait reformként hasznosította a közelmúlt törvényhozása és joggyakorlata. Különösen modern a büntetéskiszabásra vonatkozó tanokban a „hivatásszerű" bűnözésre utaló rendelkezés, korát meghaladóan humánus a bíróhoz intézett az a meghagyás, hogy bölcsen mérlegelje a beszámíthatóság és a bűnösség mérvének megállapításához szükséges körülményeket, és a mai szabályozásnak is megfelelő a fiatal bűnözőknek javítóházba (domus correctoria) való utalása. Az egyes tényálladékok tekintetében külön kiemeli a szerző a leszármazás törvényes vagy törvénytelen voltának azonos minősítését az apa kötelességeinek megszegése alakjában megjelenő tényálladékkal kapcsolatban és felhívja a figyelmet arra, hogy a javaslat perrendtartásunk előtt egy századdal már megteremtette a magánvád intézményét. Különös súllyal büntette a javaslat a hivatali bűncselekményeket, de nem feledkezett meg az idegen írói mii jogosulatlan felhasználásának lopás vagy csalás címén való büntetéséről sem. Az eljárási rendelkezések közül egyesek igen érdekes anyagi állásfoglalást tartalmaznak: így a vádlottak életkora szerint való különböztetés a velük való elbánás súlya tekintetében, aminélfogva hét éven aluli bűntevővel szemben semmiféle intézkedés nem tehető, a hét és tizenkét év közöttit házi fenyítékben kell részesíteni, a 16 éven aluliakkal szemben főbenjáró büntetés nem szabható ki, míg a 24 éven aluli életkor — hacsak a vádlott nem javíthatatlan — enyhítő körülményként mérlegelendő. A javaslat a nemnemesek részére is biztosította a jogorvoslat lehetőségét, halál- és életfogytiglani szabadságvesztésbüntetés esetében éppen a legfelsőbb bíróságig. A nemzeti jogfejlődés nagy veszteségének tartja a szerző, hogy a javaslat főként a kis- és középnemesség rendi célzatú ellenkezése, és a francia forradalom eszméinek terjedése által kiváltott szellemi ellenhatás folytán nem válhatott törvénnyé. (143—168. o.) A Donaueuropa III. évf. 3. számában (1943. március) Klivényi Lajos ad összefoglaló áttekintést a háborús magyar gazdasági jog alapelveiről (Die Grundlagen des ungarischen Kriegswirtschaftsrechts, 205—212. 1.). A 30-as évek elején jelentkezik tudatosan az a felfogás, amely szakít a liberalizmusnak az állam gazdasági-jogi érdektelenségéről vallott tanításával és amely 1939. őszétől kezdve a már küszöbön álló háború jegyében a következő három problémakört illetően eredményez nagy jelentőségű jogi szabályozást: a mezőgazdaság fejlesztése, az ipari termelés folyamatosságának