Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Megilleti-e az egyetemet a doktori cím megvonásának joga? [A XXIII. évf. 1942. 19. sz. 361. oldalon megjelent ilyen című tanulmány kiegészítése.]

380 MAGYAR FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE fenntartása és a közellátás biztosítása. Az első csoportba tartozó jogszabályok közül különösen kiemeli a szerző az 1942 :XVI. tc.-et, amely nem anynyira a földéhség enyhítésével, hanem a mezőgazdaság termelőerejéhek fokozásával igyekezik a magyar földproblémát megoldani, amely új iránynak éppen háborús gazdálkodási szempontból nagy fontossága van. Az ipari termelést szabályozó háborús rendeletek fő céljának a háború kitöréséig teljes kapacitással dolgozó ipar teljesítőképességének biztosítását látja a szerző, a hadsereg és a polgári lakosság szükségletfedezése érdekében. A közellátási szabályok az élelmezési és ruházkodási ellátást, valamint az árszabályozást voltak hivatottak rendezni. A szerző szembehelyezkedik azzal a felfogással, hogy a gadasági élet belterjes jogi szabályozása annak béklyóba verését jelentené: az csak a háborúban nélkülözhetetlen irányított gazdálkodásnak az eszköze. G. A Külügyi Szemle 1943. évi 1. számában Polzovics Iván ír a légi semlegesség kérdéséről. Utal a világháború tanulságaira, melyek eredményeképpen ma az egész légtér — s nemcsak egy meghatározott magasságig terjedő levegőrész — az alatta fekvő állam jogi szférájába tartozónak tekintendő. Megállapítja, hogy szokásjogi úton kialakultnak tekinthető a légi semlegességnek az az általános szabálya, hogy a semleges állam légtere sérthetetlen, abban tehát a hadviselőknek hadicselekményeket végezni, behatolni, sőt azon átvonulni is tilos, s mindezeket a cselekményeket a semleges állam köteles meg is akadályozni, természetesen azokon a határokon belül, melyeket a technika lehetőségei mindenkor megszabnak. A légi semlegesség részletkérdései, főleg a semleges állam légi forgalmának a hadviselők területén és a nyilt tengeren való jogi helyzete, még tisztázatlanok s megnyugtató rendezésük csak írott nemzetközi jogszabállyal történhetnék. A Nouuelle Revue de Hongrie 1943. februári számában Egyed István „Apponyi és a közjog" c. cikkében megállapítja, hogy Apponyi Albert helyezkedett először arra az álláspontra, hogy az 1867-es kiegyezés alkotmányos tartalma — különösen a hadsereg kérdésében — nincs a végső következtetésekig keresztülvive s ezzel a közjogi és ellenzéki küzdelmeknek új formát és lehetőséget adott. Ismerteti továbbá Apponyi nézeteit a Szent Korona tanáról, a jogfolytonosságról, a területi integritásról és a parlamentarizmusról, melyek mind azt mutatják, hogy nemcsak nagy politikus volt, hanem egyik legnagyobb közjogászunk is. Az Illetékügyi Közlöny 1943. április 15-i 8. száma Nagy Dezső Bálint „Minősíthető-e előkészítő iratnak a Te. 28. §-a szerinti válaszirat?" c. cikkét közli. A szerző a Közigazgatási Bíróság 354. sz. jogegységi megállapodásával szemben azt bizonyítja, hogy a Te. 28. §-a a Pp. 489. §-a szerinti előkészítő iratnak nem csupán az elnevezését változtatta meg avval, hogy a fellebbező fél ellenfelének beadványát válasziratnak nevezte, hanem az elnevezés megváltoztatása épen annak a következménye, hogy a Te. rendelkezései folytán e beadványnak a jellege változott meg, lett a felülvizsgálati bíróság előtti válaszirathoz hasonlóvá, s ezért illetékére helyesen az 1914:XLIII. tc. 1. §-a 1. b) pontját kellene — a jogegységi megállapodással ellentétben — alkalmazni. Figyelemre méltó, hogy a cikkíró — egészen más alapon nyugvó okfejtéssel — lényegileg ugyanarra az eredményre jut, mint folyóiratunkban nem régen megjelent cikkében Szepes Gyula (A polgári fel-