Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Megilleti-e az egyetemet a doktori cím megvonásának joga? [A XXIII. évf. 1942. 19. sz. 361. oldalon megjelent ilyen című tanulmány kiegészítése.]

SZEMINÁRIUMI DOLGOZATOK, 1941—42. 377 nyilatkozott minden megmozdulásnak a lelke. Radovics Györgyöt mégis a történeti nralt felé forduló Angyal Pál ihlette meg. Az Alma Mater iránti lelkesedése annak a munkának a tovább folytatására ösztönözte, amelyet Angyal Pál az egyetemi büntetőjurisdictióról és az egyetemi bíróság előtt tárgyalt büntető perekről írt munkáival indított meg és Böhm Sebestyén ügyének tárgyalásával, már Jenes Árpád is tovább vitt. A szerző az egyetemi bíráskodás XIX. század elejei elvi tárgyalása után részletesen bemutatja Somsich Pál, Perezel Sándor és több társuk fegyelmi ügyének egész anyagát, hogy végeredményben — tárgyszeretete fényes bizonyságául — megfelelően átszervezett alakban az egyetemi bíráskodás visszaállítása mellett törjön lándzsát. Ezt a lépést éppen a mai időkben különösen időszerűnek tartja, mert az autonómiák jogkörében a szélsőséges irányokkal szemben hatékony védőeszközt lát, pontosan találkozva Eötvös József bárónak a XLX. század uralkodó eszméi tárgyalása során kifejtett álláspontjával. Kitűnő előadói készség és a már kiemelt tárgyszeretettel párosuló temperamentum jellemzik a szerzőt, akinek e sajátságai a dolgozatot valóban élvezetes olvasmánnyá avatják. Szladits Károly magánjogi szemináriumából került ki a második dolgozat. Ez a szeminárium a múltban már két hasonló gyűjteményes kötetet adott ki a vezető professzor tanári jubileuma és 70. születésnapja alkalmából. Éppen ezért nem járnánk messze az igazságtól, ha azt mondanók, hogy a most megjelent kötet a szemináriumi dolgozatoknak már a harmadik kötete és a korábbiaktól csak abban különbözik, hogy most más szemináriumok is szóhoz jutottak. A dolgozat szerzője, dr. Bárány Tibor, a magánjogi dogmatika egyik legsúlyosabb problémájával, az ügyleti érvénytelenség kérdésével foglalkozik, de még ezen a kérdéskörön belül is a dolog nehezebbik végét fogja meg, amikor a köztörvényi érvénytelenséget a házasságjogi érvénytelenséggel állítja szembe, sőt éppen azt teszi vita tárgyává, vájjon ilyen szembeállításnak van-e egyáltalán helye. A szerző minden során akkor is meglátszanék, hogy nem újonc, ha nem ismernők az ünnepi dolgozatok keretében kifejtett munkásságát. így is meglepő az a biztonság, amellyel hatalmas irodalmi apparátusát kezeli és az a bátor kritika, amellyel a maga kiforrott álláspontjának tudatában a korábbi irodalmi állásfoglalásokat kíséri. Általános részének eredménye: a nem létező és az érvénytelen ügylet megkülönböztetése, valamint az a megállapítás, hogy a semmisség következményeit a bíró hivatalból, a megtámadhatóságát pedig csak a jogosult kérelmére alkalmazza. A dolgozat második része a három alapfogalom házasságjogi alakját teszi vizsgálat tárgyává, míg a harmadik rész a házassági törvény dogmatikus elemzésén és kazuisztikáján keresztül hozza közel egymáshoz az első pillanatban kiengesztelhetetlen ellentétben állónak látszó tételeket. Az ősök kutatásának mai korában dr. Illés József jogtörté-