Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Megilleti-e az egyetemet a doktori cím megvonásának joga? [A XXIII. évf. 1942. 19. sz. 361. oldalon megjelent ilyen című tanulmány kiegészítése.]

376 KÖNYVISMERTETÉSEK Szemináriumi dolgozatok. 1941—1942. Kiadják a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának szemiráriumi gyakornokai. 1942. — V + 300 1. Az utóbbi időben ismét sok szó esik arról, hogy az egyetemi hallgatóság legnagyobb tömegét alkotó jogászifjúság nevelése nem kielégítő és egyenesen aktuális problémává vált a tehetséges fiatalok korai kiválasztásának lehetősége és helyénvalósága. Az pedig már éppen közhellyé kezd válni, hogy a fiatalság kiábrándult a tudományos spekulációból, a tudósok közt nem keresi többé az ideáljait, hanem a tettek emberét csodálja, azt, aki a történelmet alakítja, vagy aki gazdasági tehetségével és szerencséjével gyorsan és könnyen hatalmas jövedelmre, nagy vogyonra tud szert tenni. Egyszóval — voluntarista beállítottságú. Az e kérdések iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk ezt a testes kötetet, amelyben maga a mai ifjúság szólal meg, azok, akik éppen elhagyták vagy még csak elhagyni készülnek az egyetemnek sokfelől ostromolt módon tanító jogi fakultását. Szavuk nem vádaskodás vagy védekezés, nem egyetempolitikai érvelés, hanem a lelkitartalmuk objektív feltárásával adnak dokumentumot annak a kezébe, aki érvelni akar, még azzal sem törődve, mi lesz a tétel, amelynek bizonyítására valaki a megnyilatkozásukat felhasználja. Nem sokan, csak hatan beszélnek, de sokak nevében tesznek tanúbizonyságot. A névtelen előszó, amelynek őszinteségében nincs okunk kételkedni, feltárja a kötet megjelenésének előzményeit. Nem tanári ösztönzésnek köszöni a létét az a gondolat, hogy a jogi kar sok szemináriumában állandóan folyó munka eredményéből néhány szemelvény napvilágot lásson. Az ifjúság köréből indult meg a mozgalom ennek a gondolatnak a megvalósítása érdekében. Nem nehéz elképzelni, hogy az ilyen újszerű gondolat minő akadályokkal találta magát szembe, amíg eljutott odáig, hogy az illetékes tényezőknek nem csupán erkölcsi, hanem anyagi támogatását is megnyerte. A kötet tartalmából ítélve az illetékes szakprofesszorok, akiknek hozzájárulása a közzétételnek elengedhetetlen előfeltétele volt, szigorú mértéket alkalmaztak és ez magában is bizonyítja, hogy a nem értéktelen szellemi termékek nagy tömege lehetett az, amelyből a minőségi kiválasztás a megjelent dolgozatokat kiemelte. Az első dolgozat Angyal Pál nagyhírű büntetőjogi szemináriumának terméke, a szerzője Radovics György. Angyal Pált könyvtárra menő irodalmi tevékenységének az a vonatkozása emeli világviszonylatban is a nagyok közé, hogy a dogmatika, a jogpolitika és a történeti mult kutatása egyaránt kedvelt munkaerületei. Hiszen most közeledik befejezésében az ő tollából az anyagi büntetőjog legkimerítőbb dogmatikus feldolgozása, a háború előtt az általános rész reformja tekintetében közreadott négy tervezet egyikének ő volt a szerzője és a legújabb időkben is ő volt mindig az általános reform mellett meg-