Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Megilleti-e az egyetemet a doktori cím megvonásának joga? [A XXIII. évf. 1942. 19. sz. 361. oldalon megjelent ilyen című tanulmány kiegészítése.]

372 KÖNYVISMERTETÉSEK amíg ugyanis a perrendtartások használata csak a perben álló egyénekre jelentős és általában a jogtudó egyének közbelépésével történik, addig a közigazgatási eljárás az átlagos ember életében is mindennapos és ügyvéd közreműködésének szükségét lehetőleg mellőzni kell. Csak az olvasmánynak is beváló szöveg terjesztheti a közigazgatás iránt az érzéket és megértést. Ha már most ezekből a szempontokból nézzük Valló tervezetét, csupán néhány általános megjegyzésre szorítkozunk. A tömeges utalásokat lehetőleg mellőzni kellene és különösen aggályos a törvény későbbi szakaszaira való utalás; ilyen szövegezés mellett az olvasó mindjárt kezdetben oly nehézségek elé kerül, amelyek a szöveg tovább olvasásától elrettentik. Az 1. és 2. §-ban levő utalásokat például helyesebb lenne a tervezet végére hagyni, mint ahogy Szitás tervezete tette. Az idegen szavak használatát szintén lehetőleg mellőzni kellene. így a 2. §-ban a szubszidiárius szót egyszerűen el lehet hagyni. A „törvényjavaslat" kifejezés a tartalomjegyzékben és előszóban helytelenül van használva a szabatosabb törvénytervezet helyett. Azt azonban feltétlenül helyeseljük, hogy a kérdés törvényileg szabályoztassék; egyrészt az 1931:XXVI. tc. felhatalmazása erre az ügyre nem is terjed ki, másrészt a szabályozás nagy jelentősége és az említett felhatalmazás idején túlmenő érvénye a törvénybe foglalást feltétlenül indokolja. A tervezet a Szitás-féle szöveggel egyezően a törvény hatálya alól kiveszi a rendőri büntetőbírósági, fegyelmi, adó- és illeték-, a választójog gyakorlásával kapcsolatos és a községi bírósági ügyeket. A többi hatósági intézkedést igénylő közigazgatási ügyekben azonban a törvény nyerne alkalmazást. Véleményem szerint nagyon fontos lenne, hogy a pénzügyi közigazgatásban is egységes és a felek érdekeit a mainál jobban biztosító szabályok nyerjenek alkalmazást; ilyen tekintetben való visszásságra az Illetékügyi Közlöny június 15-i számában hívtam fel a figyelmet. A tervezet rendelkezései 3 csoportba oszthatók. Egyesek a törvény alá tartozó minden közigazgatási ügyben feltétlenül alkalmazandók, sőt hatályuk a törvény alá nem tartozó ügyekre is kiterjeszthető. Mások csak a törvény alá tartozó közigazgatási ügyekre terjednek ki, de ezekre feltétlenül. Végre vannak oly rendelkezések, amelyek az utóbbi ügyekre is csak ellenkező jogszabály hiányában terjednek ki, tehát tulajdonképen változást nem hoznak, hanem csak a hiányt töltik ki. E megkülönböztetés a Szitás-féle tervezetben hiányzott és bár célszerűségi szempontok szólnak mellette, az alkalmazást kétségtelenül bonyolítja. Azonfelül a tervezet ismeri a közérdekű és nem közérdekű, továbbá a vitás és nem-vitás közigazgatási ügyek megkülönböztetését is és számos esetben az illető ügycsoportra eltérő szabályokat állapít meg; azonban a megkülönböztetés pontos elhatárolása magában a szövegben nem történt meg. Mellőzi a tervezet a felekkel szóban és írásban való érintkezés nyelvére vonatkozó szabályokat, illetve e tekintetben csak a tolmácsokról szól. Véleményem szerint helyes lenne legalább utalással megjelölni és az indokolásban részletesen ismertetni a magánosok és hatóságok nyelvhasználatára vonatkozó szabályokat. Valló tervezete — szemben az 1933:XVI. tc.-kel már elhatározott egy-