Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Megilleti-e az egyetemet a doktori cím megvonásának joga? [A XXIII. évf. 1942. 19. sz. 361. oldalon megjelent ilyen című tanulmány kiegészítése.]

KÖNYVISMERTETÉSEK 371 Könyvismertetések, bírálatok. Törvénytervezet az általános közigazgatási rendtartásról indokolással. — Irta: Valló József. — A Magyar Közigazgatástudományi Intézet 38. sz. kiadványa. Budapest, 1942. — 94 1. Ép egy negyedszázaddal ezelőtt, 1918. február 9-én a Battlay Dezső szerkesztésében megjelent és időközben megszűnt „Közigazgatási Közlöny" c. szaklapban cikket tettem közzé, amelyben „Közigazgatási eljárásunk és hiányai" címen közigazgatási eljárási törvényöknyv megalkotását sürgettem; rámutattam arra, hogy az 1901 :XX. tc.-kel az egységes szabályozás lehetősége még nincs kimerítve és a megkezdett úton tovább kell haladni. 1929-ben Vármegyei önkormányzat c. munkámban már ismertettem a vonatkozó osztrák, porosz, csehszlovák, lengyel és szovjetorosz javaslatokat és törvényeket (192—294. lapok) abban a reményben, hogy e példák nálunk is gyümölcsözőleg fognak hatni. A terv azonban a más részről is történt sürgetések ellenére is alig haladt előre. Végre 1939-ben Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter tette közé „A korszerű közszolgálat útja" c. sorozatban Szitás Jenő miniszteri osztályfőnök tervezetét a közigazgatási rendtartásról, amely 149 szakaszt tartalmaz és indokolással nincs ellátva; a belügyminiszter a tervezet tekintetében nem foglalt állást és a közzététel célja csak a hozzászólások lehetővé tétele volt. A tervezet azonban véleményem szerint nem váltott ki elegendő visszhangot. Legutóbb Valló József tette közzé új tervezetét, amely 145 szakaszt tartalmaz és indokolással is el van látva. A mű nagy hozzáértéssel készült, alapos és gondos munka eredménye, amely remélhetőleg előre fogja mozdítani a törvénj'i szabályozás ügyét. E szabályozásra pedig sürgős szükség van. Egyrészt bizonyos egyöntetűséget kell bevinni a közigazgatási eljárásunknak száz és száz külön törvényben és rendeletben eltérően és sokszor ötletszerűen megállapított rendjébe; másrészt, és ez talán még fontosabb: az egyes törvényekben és rendeletekben nem szabályozott kérdésekben is biztos útmutatást kell adni és így a hiányokat kitölteni. A szabályozás rendkívül megkönnyítené a visszatért területeken a közigazgatást és előmozdítaná annak az egész területen való egyöntetűségét. A szabályozásnak igen nagy didaktikai jelentősége is lenne; ilyen törvénykönyv a közigazgatási pályákra készülők fő tanulmányi anyaga és a közigazgatási tisztviselők állandó kézikönyve lenne, amely magatartásukat biztosabbá, eljárásukat alaposabbá és szabályosabbá tenné. A közigazgatási eljárási kódeksz jelentőségében a polgári és büntető perrendtartásokkal vetekedvén, ez a körülmény a közigazgatási jog részére a jogi oktatás keretében jobb méltánylást, kiterjedtebb tanulmányi időt és a hatalmas anyagnak több kollégiumra való osztását indokolná. Természetesen ennek a közigazgatási rendtartásnak úgy kell megszövegezve lennie, hogy az a közigazgatás cselekvésének ne gátja, gyorsaságának ne kerékkötője legyen; hogy a fölösleges formaságok mellőzésével a közigazgatási cél gyors elérését biztsoítsa. Ugy kell szerkesztve lennie, hogy a közigazgatás rendkívül sokágú feladatainak egyképen megfeleljen, vagy legalább aránylag kevés kivételt kelljen megállapítani. Ugy kell megfogalmazva lenni, hogy az világos, magyaros, könnyen áttekinthető és érthető legyen s így azt még a jogi tudásai nem rendelkező felek is használhassák;