Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Megilleti-e az egyetemet a doktori cím megvonásának joga? [A XXIII. évf. 1942. 19. sz. 361. oldalon megjelent ilyen című tanulmány kiegészítése.]

A JOGÉLET ESEMÉNYEI 369 egymagában azért, hogy bizonyos büntetendő cselekményekre — egyébként helyesen felismert büntetőpolitikai tekintetekből — halálbüntetést állapít meg. — Különösen alkalmas a szociális eszme gyakorlati érvényesítésére a pénzbüntetés. Az 1928 :X. tc. 3. §-ában foglalt jogszabály, amely a cselekmény indító okaival lélektani összefüggésben gyakorol ráhatást a bűntettesre, a szociális eszme közösségi elemeit, 6. §-ának a pénzbüntetés kiszabására vonatkozó főszabálya pedig a szociális eszme egyéni eleme által meghatározott követelményeket juttatja kifejezésre. Különösen kiállja büntetési rendszerünk a szociális eszme által támasztott követelmények szempontjából végezhető értékelés próbáját azáltal, hogy egészen különleges büntetőjogi értékelést állapított meg és különleges intézményeket teremtett a bűntetteseknek olyan csoportjaival szemben, amelyekbe tartozó személyek lelki, jellembeli vagy érzületi alkatuknál és cselekményeiknek a közösségre kiható jelentőségénél fogva különleges figyelembevételre tartanak számot. — Rámutatott az előadó a gyermekekre és a fiatalkorúakra, a közveszélyes munkakerülőkre, a megrögzött bűntettesekre vonatkozó jogszabályainkra, s feltárta ezeknek a szociális szellemben gyökerező alapelveit. — a gyermekekre és fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogszabályok vezérelve az, hogy a közösség arra alkalmas eszközök és intézmények útján javítva-nevelő, erkölcsileg megerősítő, illetőleg átalakító, jellemfejlesztő gondozásba veszi az akár rakoncátlanságból, akár romlottságból a bűn útjára tévedt, sőt az eddig még el sem jutott, csupán az erkölcsi romlás veszélyének kitett gyermekeket és fiatalokat s a humánum elvét alkalmazó emberszeretetből, kellő szigor alkalmazásával kifejleszti bennük az emberi lényeget, a közösségi érzületet, amely képessé teszi őket egyéni boldogulásuk munkálására. — A közveszélyes munkakerülőkre és a megrögzött büntetésekre vonatkozó jogszabályok érvényt szereznek a legnemesebb emberi élettevékenység, a munka végzésére vonatkozó kötelesség teljesítésének azáltal, hogy munkára szorítják a dologkerülő vagy arra hajlamos munkaképes elemeket. A büntetés-végrehajtás, főképen a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása is arra irányul, hogy a bűntettes lelki alkatában fokozatosan felszínre hozzák — céltudatos lelki ráhatással, a társadalomellenes hajlandóságok kiirtására törekvő kemény fegyelemmel, rendszeres munkáltatással — az emberi lényeget, a közösségi érzületet. Emellett a büntetés-végrehajtás rendszere a munkát nemcsupán a fegyelmezés eszközének és nemcsupán a büntetés-végrehajtás költségvetési tényezőjének gondolatkörében szemléli, hanem, mint a legnemesebb emberi erőkifejtést és úgyis, mint az egyéni boldogulás tényezőjét. Ezt a célt szolgálják azok a rendelkezések, amelyek gondoskodnak az elítéltekkel való egyéni bánásmódról, ruházatuk, élelmezésük tekintetében a tisztes emberi ellátásról, egészségük megoltalmazásáról és helyreállításáról, lelki és szellemi gondozásukról, jutalmazásukról, továbbá, amelyek lehetővé teszik a büntetés elhalasztását és félbeszakítását. A szociális eszme tükrébe állította az előadó a büntetés feltételes felfüggesztésének intézményét is. Ennek az intézménynek átfogó alap-