Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - A szövetkezet jogi fogalmának genus proximuma

A MAGÁNKEGYURASÁG MEGVÁLTÁSA 351 adományozott földhöz, hogy annak szolgáltatása olyan örök életű legyen, mint amilyen örök életű érték az ember ítélete szerint a föld. A jogintézmény keletkezésének, fejlődésének és az utóbbi évszázadban bekövetkezett elkorcsosulásának ez a megállapítása egyszersmint a helyzet kórisméje. Az egyház nem válthatja feli fillérekre, vagy hantokra a kegyuraság erkölcsi, jogi és gazdasági intézményét, amit királyaink elválaszthatatlanul odakötöttek az egyetemes magyar földhöz. Sokszor nem is volna méltányos, hogy a nemesi birtokból még megmaradt pár száz hold föld viselje a kegyuraságnak a mai kor téves látása szerint megváltható anyagi terhét, amire jelenleg az egész megmaradt nemesi birtok is kevés. A kegyuraság terhét a királyi alapítások és a jogintézmény rendeltetése szerint annak az egész nemesi földnek kell viselni, amelyre ez királyi rendelkezés szerint a birtok adományozásakor reá nehezedett. Nem számít, hogy ma e földnek, talán egy ház-telket kitévő részének, vagy pár soros szántójának ki a tulajdonosa. És nem számít mikor került ki ez a vagyon a földesúr tulajdonából, — az úrbéri rendezéskor-e vagy később, mert a kegyúri tartozás elválaszthatatlanul és egyetemlegesen5 nehezedik az egykori királyi adományi birtok minden darabjára. És azok, akik ez ingatlanokat akár úrbéri rendezéskor, akár később megszerezték, nem szereztek jogcímet arra, hogy ingatlanaik e dologi teher alól mentesüljenek, mert a kegyuraság a nemesi eredetű földet intézményesen és elválaszthatatlanul terheli.6 Nem lehet és nem szabad tehát a magánkegyuraságot megváltani, ami az intézmény rendeltetésével és komoly nemzeti célkitűzésével össze nem fór és annak megsemmisítését, sőt kigúnyolását jelenti. Vájjon merné-e valaki mondan-i, hogy az a váltságpénz, vagy föld összemérhető a kegyuraság erkölcsi intézményével, amely ezer éven át élő, ható és fejlődő intézménye volt az egyháznak és államnak és nem holt vagyon? Éppen ezért a kegyuraságot nem megváltani kell, hanem visszaállítani arra az egész földterületre, amit az terhelt akkor, amidőn az királyi adományozás tárgya volt és ezen összes területeket belle kell venni az egykori kegyúri kötelezettség körébe. Nem lehet ennek jogi akadálya az a körülmény, hogy e földek e kötelezettség alól 60—80, sőt közel száz év óta mentesültek, mert az ingatlanok ilyen, már alapításánál fogva absolut és közjogi jellegű dologi terheinél nem lehet szó elévülésről. A magyar nemesi birtokot mint kir. kisebb haszonélvezeti jog megilleti az öröklési jog, a malomjog. Ha 1848-tól kezdve a földesúr molnár híjján, aki e jogot igénybe venni kívánta volna, soha nem is gyakorolta e jogát, ez a joga nem tekinthető megszűntnek. Ennek analógiájára a földesúri birtokra nehezedő 3 „A kegyúri kötelezettségek az azzal terhelt ingatlanok legkisebb részét is egyetemleg terhelik." Vall. és közokt. min. 50.369/1942. I. számú határozata. 6 Hacsak a kegyúri tartozást kifejezetten meg nem váltották, ami csak az utóbbi években fordult elő.