Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Patronázs-munka és a Fiatalkorúak Felügyelő Hatósága

JOGÁSZ ÉS LAIKUS BÍRÁSKODÁS 333 mazása paritásos alapon történik, a döntés pedig jó kezekben van a tanácsban helyet foglaló egy vagy több hivatásos bírónál, aki elé így minden oldalról kellően megvilágítva kerül az ügy. A bírói tanácsnak ilyen módon megalakítását nem tartom szerencsésnek. A bírónál elengedhetetlen személyi kellék a teljes pártatlanság és tárgyilagosság; ezt pedig alig lesz lehetséges megőriznie annak a bírónak, aki abban a tudatban foglal helyet a tanácsban, hogy tőle az ellentétes érdekek egyikének a győzelemhez segítését várják s hogy egyenesen ebből a célból kapta a megbízását. Ez a legnagyobb hibája a választott bíróságoknak is, amelyeknek a tagjaiban az a körülmény, hogy ők egyik vagy másik féltől kapták a megbízást, csaknem kiirthatatlanná teszi azt a meggyőződést, hogy a megbízójuk érdekeit tüzön-vízen át képviselniök és védeniök kell. Az ilyen bírói tanácsban rendszerint csak egy igazi bíró van, aki megérdemli ezt a nevet: az elnök, mert csak ő az, akinek nincs oka reá, hogy valamelyik állásponthoz már eleve odaszögezettnek érezze magát. A tanács többi tagja valódi pártatlanság nélkül a pártatlan bíró mezét ölti magára, s ezzel vagy megtévesztőén hat, vagy pedig — és ez a jobbik eset — lényegében csak a félnek második ügyvédjévé lesz, aki a helyzeti előnyénél fogva közelebb tud férni az ügy igazi bírájához és így hathatósabban, főképen pedig ellenőrzéstől mentesebben tudja védeni a fél érdekét. Ez a helyzet semmiesetre sem őszinte. Azt hiszem, az előbb vázolt visszásságok felismerése vagy megérzése is közrehatott abban, hogy a munkaügyi bíráskodásban a felek olyan könnyen lemondtak az ülnökök alkalmazásáról. Ezzel szemben igen hasznos szolgálatot tehetnek a jogi képzettség szempontjából laikus, de más téren szakképzett vagy tapasztalt ülnökök azokban az esetekben, amikor nem az ellentétes érdekek egyikének vagy másikának előre kiszemelt képviselőiként, hanem abból a célból vesznek részt — teljes pártatlansággal -— a bíróság munkájában, hogy az ügy helyesebb és teljesebb felderítéséhez a maguk szakmabeli jártasságával hozzájáruljanak. A bíráskodásnak közvetlen tárgya — kisszámú kivételt leszámítva, amikor az ítélet csak ténykérdésben, pl. valamely okirat valódiságának a kérdésében tesz megállapítást — általában jogviták vagy vitás jogok felől való döntés; ezért a jogszabályok ismeretére az ítélkezésnél mindig szükség van. A bírói döntésnek közvetlen tárgyául szolgáló jogkérdés elbírálása azonban sokszor egész sor más kérdésnek — és pedig egyaránt tény- és jogkérdésnek — mint előkérdésnek az eldöntésétől függ és ezek közül a ténykérdések között lehetnek olyanok, amelyek a jogászi képzettségű bíró ismeretkörén kívül esnek. Az, hogy ezek a vitás ügyben csak előkérdések, nem egyértelmű azzal, hogy mellékkérdések; akárhányszor épen ezek körül forog az igazi vita. Ilyen kérdések a legkülönbözőbb tárgyköröket érinthetik és a tudományok mai fejlettsége mellett teljesen lehetetlen, hogy a bíró az alapos jogi tudáson felül más tudományszakoknak egész sorában is olyan széleskörű ismeretekre és átfogó tudásra tegyen szert, amely őt az ezek körébe eső vitás kérdéseknek önálló elbírálására képessé