Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Patronázs-munka és a Fiatalkorúak Felügyelő Hatósága

JOGTÖRTÉNET ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET 345 eszközöket felhasználhatja, amelyeket a letűnt és feltűnő történeti irányok hoztak felszínre. Még- sokáig nem nélkülözheti a mult századok forrásközlő lendületét, az események egymásutánjának gondos kutatását, de nem mellőzheti a szellemtörténeti szintézist, valamely kor jogi jelenségeinek a többiekkel kapcsolatban való szemléletét sem. Éppenúgy fogékonyságot tanúsít a történettudomány legújabb irányzatával, a népiségtörténettel szemben is. A népiségtörténet, ha jól értjük, nem mint új módszer jelentkezik a tudományos életben, hanem mint új szempont. Nem kívánja elvetni a szellemtörténet módszereit, csak új kérdésekre irányítja a kutatók figyelmét.28 Ezek a kérdések a népiség fogalmával függenek össze, mely Mályusz meghatározása szerint „a nép öntudatlan élete és kulturális tevékenysége." Ezzel szemben szerinte „nemzetiségen egy azonos történeti felfogással rendelkező nép tudatos szellemi és politikai törekvéseinek és céljainak összességét kell értenünk".29 Hogyan érintik az új követelmények a jogtörténetet1? A nemzeti sajátságok kutatása régi célja a magyar jogtörténeti irodalomnak. Régi auktoraink az összehasonlítást azért űzték, hogy jobban megismerjék a sajátunkat; az autochtoneitás kérdését a szellemtörténeti irány is meghirdette programmjában.30 A magyar jogfejlődés sajátságait azonban mindig a tudatos alkotás, fejlesztés termékeinek képzeltük el. Most célkitűzésünket is bővítenünk kell; érezzük, hogy ha az eredeti magyar jogeszmének hosszas kutatással nyomára jöhetünk, az csak öntudatlan fejlődés eredménye lehet. Nemcsak az ősi, primitív intézmények világában, hanem a modern kor viszonyai között is. A tudatos eredetieskedést a magyar proprium ius nagy hirdetője, Grosschmid is elítélte és a magyarabb jogot a tudományos művelés elmélyülésétől várta.31 A sajátos intézmények forrását a múltra nézve is a népiségben kell keresnünk. Mint ismét Grosschmid mondotta: „A nemzetnek saját kebele, ez végforrása az igazságnak."32 Ez a meggondolás vezette Tagányi Károlyt, amikor 1919-ben először hirdette meg az élő jogszokások gyűjtését és az ősi jog emlékeit a korabeli népismeret adataival színpompás szintézisbe foglalta.33 Ez vezette Bruckner Győzőt, mikor „A magyar jogtörténetírás folklorisztikus hiányai"-t hangsúlyozta.34 Ez irányí28 Mályusz Elemér id. m. (4. jz.) 51. „A szellemtörténet ezért belátható időn belül nem is avul el . . ." 29 U. o. 60. 30 Eckhart Ferenc id. m. 279. 31 Magánjogi tanulmányok (Öröklött és szerzett vagyon 1877—9), I. 153. s2 U. o. (Az örökösödési törvénytervezetről 1882—3), I. 552. 33 A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. (Budapest 1919.) Miskolc 1926.