Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

57 hajtó hatalomban, tehát a közigazgatásban való részvételének jogai mai is változatlanul fennállanak, és csupán a közigazgatás nagymértékű kiterjedésének következménye, hogy ennek a hatáskörnek teljes mértékben való betöltése gyakorlatilag jóformán lehetetlenné vált. A közigazgatási jogvitáknak bírói úton való eldöntése tehát éppen Angliában nem a hatalmak megosztásának elvéből következett. Annak elvi alapja a közigazgatási jog fentebb ismertetett hiánya, s az az angol polgár függetlenségének magánjogként való felfogásából ered. Angol kiinduló pont szerint nem a közhatalom korlátlan, de az egyéni szabadság, melyet a rule of law alapján csak a common law, a jogszokás, vagy a statute law, tehát parlament és az általa erre kimondottan felhatalmazott önkormányzati hatóságok korlátozhatnak. Az egyéni jogokba való ezen túlmenő beleavatkozás közönséges egyéni jogsérelem, mely a bíróság elé tartozik. Ez a jogi felfogás teremtette meg az igazgatás jogszerűségének a rendes bíróság által való ellenőrzését, nem pedig a hatalmak megoszlásának gondolata. Dicey a hatalmak megosztásának elméletéről például ezeket mondja: Montesquieu misunderstood on thisi point the principles and practice of the English constitution . . . (Montesquieu ebben a pontban félreértette az angol alkotmány elveit és gyakorlatát.) De elfogadjuk bár, — amint tényleg úgy is van — hogy Montesquieu helytelenül hivatkozott az angol példára, elmélete mégis kitörölhetetlen nyomokat hagyott a közjog későbbi fejlődésére a kontinensen. Nem azt mondta el, ami Angliában valóban megvolt, de azt, aminek nézete szerint meg kellett volna lennie. Ez az egyénileg beállított elgondolás megtermékenyítőleg hatott egyrészt az elméleti közigazgatástanra, amelynek keretében sok fogalom tisztázását segítette elő, másrészt a gyakorlati fejlődésre, mert a kontinensen a parlamentáris államok alkotmányos berendezkedése során állandóan irányadó elvként szerepelt. A mi speciális témánk szempontjából ezen az elméleten alapult a közigazgatási bíráskodásnak az angoltól eltérő, de egymástól is különböző két kontinentális rendszere is, Montesquieu elméletéből más konklúziót vontak le a franciák és mást a németek. 2. Franciaország. Juger d'administration est encore administrer (a közigazgatás feletti bíráskodás még ugyancsak közigazgatás) — mondja a francia jogtudomány, s ezen az alapon választotta el egymástól az úgynevezett hatalmakat. A bírói hatalmat a közigazgatástól olyannyira, hogy — az elébb említett gyakorlati okokból is — előbbit a közigazgatás egész mezejéről kizárta, s a közigazgatási jogviták eldöntését a közigazgatási gépezetbe beépített kü-