Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

58 lön hatóságokra: a Conseil d'état-ra és a Gonseils de préfecture­ökre bízta. Az elmélet hajlandó ezeket a szervezeteket közigaz­gatási külön bíróságoknak tekinteni, pedig ma sem egészen azok, eredetileg pedig éppenséggel nem is voltak ily énekül elképzelve. A Conseil d'état bírái ma sem elmozdíthatatlanok, bár magas jogi képzettségük, s bírói formák között, folyó eljárásuk szabá­lyozása mintaszerű. De eredetileg már azért sem lebeghetett füg­getlen bíróság létesítésének szándéka az alkotó előtt, mert az ál­lamtanács formailag a bírói ügyekben is csak tanácsadó, javas­lattevő szerv volt, — a vita eldöntője maga az államfő, — és csak a harmadik köztársaság cikkelyezte be önálló bírói hatáskörét. A Conseil de préfectureök a közelmúltban történt átszerve­zésükig pedig meglehetősen alacsony szellemi felkészültségű, hi­vatalnoki testületek voltak, melyeket csak eljárási formáik tettek bírósági jellegűekké. Tagjaik elmozdíthatók és a préfet-k, tehát közigazgatási tisztviselők alárendeltjei. 3. Németország. Miként a hatalmak elválasztásának tana az angol alkotmány intézkedéseinek téves egyoldalú értelmezéséből eredt, úgy szü­letett meg ugyancsak téves hivatkozás alapján a közigazgatási bíráskodás harmadik rendszere is; a francia példára való hivat­kozással, de a hivatkozott példától lényegében eltérően Német­országban. Gneist a francia példára hivatkozva követelte külön közigaz­gatási bíróságok felállítását Németországban, holott mint előbb láttuk, sem a Conseil d'état, sem a Conseils de préfecture, bíró­ságnak akkor még nem voltak tekinthetők. Az eredmény az volt, hogy a német jogrend a jogvitás közigazgatási ügyek elinté­zését nem a közigazgatás szerveire bízta, hanem bíróságra, csak­hogy külön bíróságra. Ezzel az állásfoglalással nézetem szerint elvileg közelebb áll az angol álásponthoz, mint a franciához, mert a németek Oberverwatungs-Gerichtjei valódi, a kormány­zattól független, magas jogi képzettségű bíróságok, s a francia elmélettel szemben azon az elven épültek fel, hogy a hatalmak megoszlásában közigazgatási jogvitában való ítélkezés nem köz­igazgatás, hanem jogszolgáltatás. Csakhogy nem rendes, de szakbíráskodás. A rendszer a franciára csak részleteiben hasonlít. Neveze­tesen a bíróságoknak bírói és magas közigazgatási képesítésű ta­gokból való összeállításában, továbbá az alsóbbfokú bíráskodás hatóságainak a közigazgatási szervezeten belül való kiépítésében, vagy a német rendszert követő egyes államokban ez utóbbiak tel­jes hiányában. A részletekben való ez a hasonlóság azonban nem változtat azon az alapvető különbségen, hogy amíg a franciák a hatalmak elválasztásának gyakorlati keresztülvitelénél a közigazgatási bí-

Next

/
Thumbnails
Contents