Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

az abszolút monarchia. A közigazgatása teendők szaporodásával azonban egyre több feladat elintézéséi kellett megbízottakra, tisztviselőkre bízni. Hogy ezeknek a működése egységes tegyen és hogy az államfői akarat valóban érvényesüljön, azzal visszaélés ne történjék, előbb általános, majd mind részletesebb utasításokra volt szükség, amelyek a közigazgatási szervezet eljárását szabályozzák . Ezek az előírások eredetileg csak a tisztviselőkre voltak irányadók, mégis azok idővel a polgárok védő eszközévé is leltek, meri ha a tisztviselő a polgár rovására előírásellenesen gyakorolta jogát, a polgár az előírásokra való hivatkozással védekezhetett a jogellenes cselekménnyel szemben. A közigazgatásnak az abszolút kormányzásból fejlődött ebben a rendszerében a közigazgatási jog tehát jogot adott ugyan az alattvalóknak, melyet azok érvényesíthetlek, az állami főhatalom korlátlanságáról alkotott felfogás azonban nem engedhette meg. hogy ezt a jogot a polgár bíróság előtt érvényesíthesse. Kezdetben a közigazgatási felügyeleti hatóságok feladata volt az idetartozó jogsérelmek korrigálása és. amikor inkább elméleti okokból a közigazgatási jogok bírói védelmének gondolata mégis elfogadásra talált, külön bíróságokat kellett felállítani, mert a közigazgatási jog- közjogia.s felfogásával ellentétben állott volna, hogy annak ügyeiben magánjogi bíróságok ítélkezzenek. A közigazgatási bíráskodás kifejlődésének történelmi képe idán, lássnk most már annak elméleti alapjait a különböző rendszerekben. II. Elméleti alapok. /. Anglia, A közigazgatási bíráskodás rendszerei felelt való elméleti és gyakorlati vita a kontinensen általában a főhatalmak megosztásának tanából indul ki. Ezt a tant annak megalapozója. Montesquieu az angol alkotmányból vezeti le, holott mint előbb kifejtettem, a forradalmak után kifejlődött angol alkotmány éppenséggel nem a hatalmak megoszlására, de minden hatalomnak a parlament kezében való egyesítésére törekedett. Gélját el is érte. Angol közjog szerint a parlament szuverén, törvényt hoz. igazgat és bíráskodik. Igaz, hogy későbbi fejlődésében a parlamenti abszolutizmus két irányban is korlátozódott. A királyi hatalom a végrehajtás terén jogai egy részét visszaszerezte, így a miniszterek alkalmazása dolgában a királyi kinevezési jog és a parlamenti bizalom előfeltétele — legalább is formailag — bizonyos fokig egyensúlyba került, másrészt a parlament bírósági hatásköre mindjobban elszűkülí és a bíróság a valóságban független lett a parlamenttől. De a szuverenitás birtokosa ma is kizárólag a parlament. A hatalmak megoszlásának elmélete erre a helyzetre alig alkalmazható, annál kevésbbé. mert a törvényhozásnak a végre-