Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

49 porosz váltórendszabály tervezetének indokolása is. Az 1840:XXI. Ic. pedig a betáblázás reformja kapcsán olyan földkönyvek alap ját vetette meg, amelyekből a telekkönyvi rendszer hazai alapokon fejlődhetett volna ki, az osztrák telekkönyvi intézmény behozatala nélkül is. Gróf Széchenyi István jogi reformtörekvései a hitel jelentőségének fölismeréséből fakadnak. Ebből az alapból kiindulva azonban kiterjeszkednek a magyar magánjog egész területére, nem kímélve annak alapintézményeit, az ősiségét és az adományrendszert sem. Ebbeli fejtegetéseinek középpontjában ismét a hitel kérdése áll. Szembeszáll azzal a fölfogással, amely szerint a hitel kérdését a külkereskedelem fokozásával, az ősiség eltörlése nélkül is meg lehet oldani. Ezzel szemben Széchenyi álláspontja szerinl a külkereskedelmi forgalom emelése egymagában nem szünteti meg a gazdasági bajokat. Nagyobb szükség van a belső kereskedelem fejlesztésére; elevenebb belkereskedelem azonban nem képzelhető el a fogyasztás növelése nélkül. Ámde a fogyasztás növelése csak a termelés színvonalának emelése útján lehetséges, ennek előföltétele viszont olcsó, biztos és állandó hitel nyújtása. Mi lehetne ennek a hitelnek az alapja? Elsősorban és főképen az ország vagyoni erejének zömét kitevő földbirtok. Ámde hogyan lehet a földre biztos és olcsó hitelt nyújtani, ha a birtokos nem rendelkezik jószágával, mint sajátjával, hanem lényegileg annak csupán haszonélvezője. Már pedig Magyarországon a lakosság egy töredékének van csupán a római jog értelmében vett egyéni tulajdonjoga, a legtöbb birtok ellenben nem tárgya az egyéni tulajdonjognak. Föl kell tehát szabadítani a vagyont a nemzetségi megkötöttségek alól, vagyis el kell törölni az ősiségét. Áki a jövőben bármiféle jószágot örök áron elad, azt ,se ő, se nemzetsége, semmiféle jogcímen ne követelhesse vissza se a vevőtől, se annak jogutódaitól. Az ősiség eltörlése azt idézné elő, hogy az ország földje olyan nagy szeretettel és szorgalommal műveltetnék, amilyennel a tulajdon szokott műveltetni. Ezzel a nemzeti vagyon és jövedelem hatalmasan emelkednék. Széchenyi szerint az ősiséggel együtt meg kell szüntetni az adományrendszert is. Szerinte ez szükséges következtetése az ősiség eltörlésének. A királyi fiskus ezáltal nem esnék el jelentős jövedelemtől, hiszen magszakadás esetén a kincstár rendszerint elhanyagolt, adósságokkal megterhelt jószágokat vesz át. Viszont az adományi endszer eltörlése esetén a szabad tulajdon tárgyául szolgáló jószágok értéke Széchenyi számítása szerint felével magasabbra szöknek és a várható gondosabb művelés által js, lényegesen emelkednék. Mert mi határozza meg valamely birtok becsét? Jövedelmének magassága és bizonyossága, másrészről a mindenkori elidegenítés lehetősége. A fiskalitás haszna tehát igen csekély, eltörlése pedig valódi áldás lenne. Minthogy azonban a