Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

48 tozások által mesterségesen fönntartott családokat konzerváltak nak hívhatni is, a közjóra nézve ily famíliák konzervációja szükséges-e. hasznos-e? „Én azt hiszem, — válaszolta Széchenyi, lételök se nem szükséges, se nem hasznos s egész hecsök csak ama képzeletben áll, mely a régi nemzetségeket a korona drágakövéivé varázsolja. Azonban hol csak a régi név maradi meg, a régi becsület s tehetség pedig eltűnt, ott a gyémánt kitör s csak üveg tölti be helyét. S többet ér a királyra és országra nézve egy ú j nemzetség, mely érdemeket szerez egy oly régi famíliánál, mely ahelyett, hogy elődei dicső példája által hasonló nagy lettekre buzdíttatnék, inkább magát minden áldozat s mnnkátul mentnek hiszi. A szigorú hiteltörvények Széchenyi szerint egyenesen előmozdítanák a valóban életképes családok fönnmaradását. A hitelviszonyok új rendezése után az életképtelen famíliák talán gyorsabban fosztatnának ki minden vagyonukból, mint ma, de talán kisebb számú családra várna ez a sors. Az energikus rendezés csak látszólag kegyetlen. A foghúzó vagy operátor akkor kegyetlen, ha lassú húzásokkal és apró vágásokkal hosszadalmasan végzi munkáját. Ha az adós minden bizonnyal előre tudná: majd megveszik rövid úton rajta, amivel tartozik: kételkedni se lehet, hogy más érzéssel írná nevét a hitelező levél alá, mint ma teszi. A szerzett jogok tisztelete csendül azonban ki Széchenyinek abból a kívánságából, hogy a behozandó kereskedelmi és váltótörvényeknek ne legyen visszaható erejük, és hatályuk csak azokra az adósságokra terjedjen ki, melyek e törvények életbelépése után keletkeznek. Nyomatékosan hangsúlyozza Széchenyi, hogy a hitelügyekben való eljárás lényege a gyorsaság. Azt kívánja tehát, hogy a pör sebesen folyjon, az ítélet után nyomban végrehajtásnak legyen helye, tehát ne lehessen a meghozott ítélet végrehajtását a régi magyar jogrendszerből merített pörorvoslatokkal késleltetni, vagy az elárverezett jószágot visszafoglalni. Az eljárás gyorsítása nem jelenii a törvénykezési rend föl-Forgatását, csupán annak javítását. Az ő fölfogására jellemzően mondja Széchenyi, hogy aki tartozásainak becsületesen eleget akar tenni, az nem fél a lekötelezéstöl. Az önkötelezés voltaképen szabadsággal jár és ha az egyén nem köthetné meg önmagát, akkor lenne igazán vége a szabadságnak. Széchenyinek modern hiteltörvényekel sürgető fejtegetései teljes sikert arattak. Az 1840. évi törvényhozás nagyon derekas munkát végzett a kereskedelmi, váltó- és csődjog rendszerének kidolgozásával, mely nagyrészben még az abszolút korban is ellenállónak bizonyult. A kodifikáció magas színvonalára jellemző, hogy az 1840:XV. tc.-be iktatott váltótörvényről ama korszak leghíresebb német jogtudósa: Mittermaier nagy elismeréssel nyilatkozik és többször hivatkozik e magyar váltótörvényre a