Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

47 egyesek a szigorú hitel törvények ellen fölhoznának. Első helyen állna az az érv, hogy a szigorú hiteltörvények ellenkeznének a Hármas Könyv I. részének 9. címében biztosított azzal a nemesi kiváltsággal, hogy a magyar nemes, hacsak rendesen nem idéztetik és a törvény rendes útján el nem ítéltetik, sem személyében, sem javaiban nem háborgatható. Ámde — veti ellen Széchenyi — mihelyt a ius cambio-mercantile törvényesen elfogadtatik, az is törvényes út lesz és a pörbe idézett nemes ember ott is szabadon védekezhetnék azzal a különbséggel, hogy az adós a pört nem húzhatná oly soká és jólelkű hitelezőjét nem játszhatná ki. Egyébiránt a Hármas Könyv II. részének 68. és III. részének 28. titulusa szerint az adós — bár nemes ember — személye nemfizetés esetén most is odaítélhető a hitelezőnek. Fölhozhatják a hiteltörvények ellen azt az érvet is, hogy a fönnálló törvények szerint a pörbe idézett nemesnek 15—60 nap áll rendelkezésére a megjelenésre; a marasztaló ítélet ellen pedig ellenállással és egyéb pörorvoslatokkal védekezve, sokáig hátráltathatja az ítélet végrehajtását. A kereskedelmi és váltójog, értelmében azonban gyorsabban kellene pörbebocsátkoznia, kevesebb pörorvoslatot vehetne igénybe és így törvényes szabadságában nagyon megszoríttatnék. Erre az ellenvetésre azonban Széchenyi szerint már megfelelt az 1792:XVII. te, amely megengedi, hogy a magyar nemes alávesse magát az osztrák kereskedelmi bíróságnak. Ha ezzel nem szenved csorbulást a nemesi szabadság, hogyan szenvedne csorbulást a saját hazánkban fölállítandó kereskedelmi bíróságok jurisdikciója által? Szembeszáll ebben a vonatkozásban Széchenyi a konzervativizmussal is, amely minden jogrendszer velejárója. Nyomatékosan leszögezi, hogy örök időkre szóló megváltozhatatlan törvények nincsenek. Bármilyen bölcs és hasznos volt is meghozatalakor valamely törvény, előbb-utóbbi elavul és kárt szül vagy akadályozza a jót. A magyar jogfejlődés során is hatályon kívül helyeztettek már olyan törvények, melyeket a holtak alkotmányi alapokká tettek és melyeket az ő parancsuk szerint az élőknek még diskuszió alá sem szabadna venni. Nem annyira jogi, mint inkább politikai természetű érv az, hogy a szigorú hiteltörvények a régi és előkelő nemzetségek fönnmaradását veszélyeztetnék. Éles gúnnyal válaszolja erre Széchenyi: „Olyast tán senki se fog épen fenntartott famíliának mondani, mely többel adós, mint értéke van s melyet tulajdonkép a más birtoka közt csak születési sáncai tartanak fönn." — A családok elszegényedése — ami ellen a konzervatívok védekezni kívánnának — Széchenyi szerint főképen a hitel hiányából folyik, más részről a rendetlenségből és a pénzzel való bánni tudás híjából. De tovább menve, ha a születési előjogok és törvényi korlá-