Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

46 hatályban volt régi magyar jogrendszer változatlan fönntartásának. Az ősiségi jogrendszert, mely az adományrendszerrel annyira összefonódott, hogy a jogászi nyelvben ősiség alatt az adomány rendszert is értették, ezt az egész jogrendszert elsősorban gróf Széchenyi István támadásai rendítették meg a köztudatban. Széchenyi az első magyar ember, aki a jogi és gazdasági élet öszefüggésére gondol és aki a jogot erős céltudatossággal a gazdasági élet szempontjából mérlegeli. Gondolatmenetének kiinduló pontja az ország gazdasági helyzete. Fájdalmas keserűséggel állapítja meg, hogy a magyar ember szegényebb, mint helyzeténél fogva lennie kellene. Vonatkozik ez a birtokosra és a tőkepénzesre egyaránt. Vannak birtokosok, akik 100.000 forintnál nagyobb évi jövedelmükkel közel járnak a koldusbothoz vagy immár a szamaritánus irgalmasságára is kerültek. Ugyanez áll a tőkepénzesre is. A tőkepénzes nem teheti pénzét oly helyre — ha ládájába nem csukja — ahonnan mindig tetszése szerint ki is vehetné és ahonnan rendes kamatjövedelmet is élvezhetne. A földesúr pedig kiterjedt zsíros dűlői mellett se kap jószágaira esetleg egy forintot sem. Sok ember jószívvel adná pénzét 5 és 6°/o-os kamatra, ha tőkéje biztosítva volna. Megfelelő biztonság hiányában azonban csak magas kamat mellett hajlandó hitelt nyújtani. Jó és szigorú hiteltörvények fölöslegessé tesznek minden kamatkorlátozást, amit az érdekeltek úgyis kijátszanának. A hitel híja tehát minden erkölcsi romlottság és lelki aljasodás egyik főoka is. Vonatkozik ez kölcsönadóra és kölcsönvevőre egyaránt. „Aki pénzét 20, 50, 100 vagy még több százalékos uzsoráért adja kölcsön, annak bizonyára az ördöggel van dolga. Aki pedig 20, 50, vagy 100%-nál többet ír alá, az bona fide sohasem cselekszik, hanem csalni akar" — mondja Széchenyi. Teljes határozottsággal száll szembe azzal a közkeletű fölfogással, amely a hitelezőben mindig kíméletlen, szívtelen fukart lát. Meglepő pátosszal az Istent hívja tanúbizonyságul arra, hogy. legalább is Magyarországon, több a kijátszott és az egyoldalú törvény által megrontott hitelező, mint amennyi a megkárosított adós. Ne pártoljon a törvény túlságosan se adóst, se hitelezői, hanem pártoljon mindenkit egyenlően. Hitel hiányában a magyar gazda nem emelheti mezőit magasabb virágzásra, nem javíthatja földjeit, nem növelheti azok értékét és nem emelheti jövedelmét. Kereskedésünk vagy oly adás-vevés, mely kereskedési nevet érdemelne, általában nincs, vagy ami van is, csak gyönge lábon áll. Mindennek oka Széchenyi szerint a hitel hiánya. Értve hitel alatt, az ő meghatározása szerint, nem mást, mint bizonyos lekötelezések által más kezében levő ingó vagy ingatlan vagyonunkról nyert bizodalmat és bátorságot. Az első föladat tehát megfelelő hiteltörvények létesítése. Nagy gonddal cáfolja Széchenyi azokat az érveket, amelyekei