Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó j| kivételével. Egyes szám ára a melléklapokkal 2-40 P Szerkesztőség: Budapest, II., Árvácska-utca 5. 6 czálí, ara a7 ekft félévre 12-- P Telefonszám : 153-883. 0 S2ain ara az elsö teievre Xí V' 3. szám. Budapest, 1942. h bruár hó XXIII. évfolyam. Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei. Dr. Töreky Géza, a m. kir. Kúria elnöke: Most, amikor az egész magyar nemzet hódol gróf Széchenyi István emlékének, amikor a nemzet minden rétege: az állami, a társadalmi, a tudományos, a gazdasági, a sportélet emberei mind hálás és büszke lélekkel tekintenek föl reá. akkor nekünk jogászoknak is csodálattal kell megállnunk és meghajolnunk annak a hatalmas embernek az emléke előtt, aki nem volt hivatásos jogász, de eszméinek és egész működésének jogi megalapoz a ti-ágával megingatott ősi jogintézményeket és éleire kelteti jobb. üdvösebb újakat. Széchenyi Istvánban, aki eredetileg katonának készült és ezen a pályán is indult el, majd később éveken át a költészettel bíbelődött, tnlajdonkép külföldi utazásai érlelték meg azt az elhatározási, hogy a külföldhöz képest olyan szomorú és lehangoló elmaradottságban sínylődő hazája fölemelésének szenteli éleiéi. Magyarország állapota valóban szomorú volt akkor. Gazdasági életünk pangott. A földmívelés ósdi, külterjes, aránytalanul kis jövedelmet hajtó; az ipar és kereskedelem szűk körű, kis méretű és ami volt is, nem magyar kézben volt. A műveltebb, magasabb társadalmi réteg egymástól elkülönült, szinte elzárt részekre volt osztva; a főnemességnek, a nemességnek, a városi polgárságnak más-más volt a kultúrája, sőt a nyelve is. Talán minden között a magyar nyelv helyzete volt a legmegalázóbb. Pallérozatlanül, csiszolatlanul, kimüveletlenül, szinte használaton kívül helyezve, parlagon hevert. A hivatalos nyelv a latin volt; az iskolában latinul tanítottak — nemcsak a jogot, de földrajzot és a matematikát is; a nemesség műveltebb részt1 latinni írt és jórészt így is beszélt; a városi polgárság, valamint a főnemesség csak itt-ott tudott és beszélt magyarul. A munkát tehát itt kellett elkezdeni. Széchenyi harcba szállt a magyar nyelv példátlan elnyomottsága, elhanyagoltsága ellen, aminek együtt kellett járnia a magyar nyelv kiművelésére irányuló mozgalommal. Nyelvünk kiművelése, csiszolása volt egyik föltétele a magvar nyelv elterjesztésének is. Mindezek nélkül