Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - A házasságtörésnek mint bontóoknak megbocsátása

31 SZEMLE A HŐSI HALÁLT HALT MAGYAR HADB1RÁK EMLÉKTÁBLÁJÁNAK LELEPLEZÉSE. Bensőséges ünnepély keretében leplezte le 1941. évi december hó 18-án d. e. Budapesten a 'honvéd törvényszék székházának nagy főtárgyalási termében a honvéd hadbírói tisztikar az elmúlt világháborúban hősi halált halt magyar bajtársainak karrarai márványból készült emléktábláját, Végh Dezső iparművész, tart. hadnagy sikerült alkotását. Az ünnepély a honvédelmi miniszter úrnak, a m. kir. honvéd vezérkar főnökének, a 2. honvéd hadsereg parancsnokának, a legfelsőbb honvéd törvényszék elnökének és több más magasrangú katonai parancsnoknak, az igazságügyminiszter úr képviselőjének, az igazságüigyminisztérium több más vezető személyiségének, az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület, az Országos Ügyvédszövetség képviselőjének, a Magyar Jogászegylet elnökének, és a budapesti ügyvédi kamara elnökének jelenlétében, valamint a tényleges és a nyugállományú hadbírói tisztikarnak csaknem teljes számú részvételével folyt le. Az ünnepély a Himnusszal kedődött. Ezt kö'vette dr. Ambrózy Árpád hadbíró-vezérőrnagynak, a hadbírói tisztikar főnökének emlékbeszéde. Az emléktábla keletkezése történetének rövid ismertetése után kiemelte, hogy a hadbírói tisztikar szándékosan választotta az emléktáblának egyszerű, minden figurális díszt és monumentalitást nélkülöző szerény formáját. Ez a forma felel ugyanis meg legjobban a hadbíró hivatásával járó puritán életszemléletnek s áll leginkább összhangban azzal a ténnyel, hogy a hadbírói tisztikar hősi halottainak száma is a dolog természete szerint szerény volt. Találóan mutatott rá azután az ünnepély szónoka arra, hogy szimbolikus jelentősége van annak, hogy az emléktáblát a honvéd törvényszék főtárgyalási termében helyezték el, mert ez a terem jelképes értelemben szintén harctér, jelesül színtere azoknak a sokszor igen kemény harcoknak, amelyeket a hadbírák hivatásukból kifolyólag békében is nap-nap után vívnak azokkal, akik a katonai jogrend ellen támadnak, vagy bűncselekményeikkel a honvédelem érdekeit sértik, és különösen azokkal, akik a legszörnyűbb bűnre: a hazaárulásra, kémkedésre vetemednek. Ez a harc ugyan nem öldöklő fegyverekkel folyik, de szintén egész férfiakat és megalkuvást nem ismerő helytállást követel. Emlékbeszéde további folyamán dr. Ambrózy hadbíró-vezérőrnagy mélységes kegyélettel és hálával emlékezett meg a megdicsőült bajtársakról s közöttük is elsősorban azokról, akik a törvénykönyvet karddal cserélve fel, mint század- és zászlóalj-