Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - A házasságtörésnek mint bontóoknak megbocsátása

29 Ezeknek a mélygyökerü jogosultságoknak indokolatlan megérintése már érzékenyen hat, azoknak jogtalan elvonása pedig beláthatatlan következményekre vezethet. Indokolt tehát az, hogy a megbocsátásban kardinális jelentőségű joglemondást tekintsünk s éppen ezért annak bekövetkezését szigorú premisszákhoz kössük. Legyen tehát az világos és határozott s kétséget a tekintetben ne hagyjon fenn, hogy a jogosult szándéka valóban jogról való lemondásra irányult.12 II. Már most, ha nézőpontunk helyes s azt célszerűségi szempontok is támogatják, akkor a joglemondás alaptételül való elfogadása mellett jelentős perjogi következtetéseket vonhatunk le. Ezek pedig nemcsak az általános perjogi szabályokkal, de a házassági rendelkezésekkel is ellentétbe kerülnek. A felfejtettekből önmagától értetődő tételként állapítható meg, hogy a megbocsátás bizonyítására részbizonyíték el nem fogadható s annak a fél eskü alatti kihallgatása kiegészítésére a vétkes fél nem engedhető. Nem engedhető már csak azért sem, mert a házasságtörésre alapított ítélet következményeitől tartva, hitelt érdemlőnek ka házasságtörő fél nem minősíthető. Viszont másrészről a vétlen fél legféltettebb jogait bocsátanánk ezáltal a házasságtörő fél rendelkezésére. így tehát a Pp. 669. §-nak utolsó bekezdése és 670. §. alkalmazásra a mi esetünkben nem találhatnak. Ugyancsak perjogi vonatkozással bír az a további kérdés is, hogy a megbocsátás tényálláshibáinak bizonyítása miként történjék?13 A bírói gyakorlatban két felfogás ismeretes. Az egyik, mely perjogi szemszögből indul ki s a megbocsátásban oly jogi tényt lát, mely a házasság fenntartását célozza, azt követeli, hogy a megbocsátást hivatalból tisztázza a bíróság. Az ezzel ellentétes álláspontú nézet pedig a megbocsátás magánjogi természetét hangsúlyozza s azt tartja, hogy az ezáltal előnyhöz jutó félnek, vagyis a vétkes házastársnak kell a megbocsátást bizonyítania. A mi nézőpontunkkal ezen utóbbi felfogás egyeztethető össze, mely a vétkes fél terhére tolja a bizonyítás nehéz problémáját. Ha már most a megbocsátás kérdését pozitív bizonyíték hiányában a vélelmek terére helyezzük át, azonos megoldáshoz jutunk. 12 Ez közel sem jelenti azt, hogy a megbocsátás nem nyilvánulhat meg ráutaló tényekben is (facta concludentia). Sőt a gyakorlatban így szokott leginkább bekövetkezni. 13 Dr. Szladits Károly: Magyar magánjog, I. füzet, 157. oldal.