Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - A házasságtörésnek mint bontóoknak megbocsátása

28 körülmény, melyet a per bírája legjobb belátása szerint dönt el.8,9 A H. T. 82. §-ának beható vizsgálatára lehetetlen a joglemondás ismérveit fel nem találni e §-ban. (A kereseti jog elenyészik, ha a házastárs a vétkes cselekményt megbocsátotta.) Ha viszont e törvényes rendelkezésben joglemondás fennforgását látjuk, akkor a megbocsátás nem a bíróság legjobb belátására bízott ténykérdés, hanem a hatályos joglemondás előfeltételeit feltételező probléma. Tehát a megbocsátásra nézve is áll, hogy az erre irányuló akaratnak világosnak és határozottnak kell lennie, mely kétséget a tekintetben fenn nem hagy, hogy a jogosult szándéka valóban a bontóok érvényesítésének jogáról való lemondásra irányult.10,11 Ennek az álláspontnak a helyessége azonban egy ezt megelőző kérdés mikénti megoldásától függ. Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy a vagyonjogban általános érvénnyel bíró joglemondás fogalmát be szabad-e minden megszorítás nélkül bocsátani a házasságjog terére, melyet az anyagi érdekektől elütő eszmei és ethikai momentumok uralnak? A házassági törvénynek ugyanis alapeszméje a: favor matrimonii, ami a Pp. 669. és 670. §-ban eljárási jogi szempontból is kifejezésre jutott. Ilyen szemszögből vizsgálva a kérdést, idegen jogszabály csak a házassági törvény eme alapprincipiumának prizmáján át megtörve s a favor matrimonii elvhez igazodva juthatna be. Beható vizsgálat alá vetve a kérdést, megállapítható, hogy a megbocsátásban joglemondást látni s alkalmazását annak előfeltételeihez kötni, a házassági jogban még nyomósabb érvek teszik szükségessé, mint a vagyoni jogban. A vagyoni jogban ugyanis mindössze materiális javak lemondása jő tekintetbe, ami csak anyagi jelleggel bír. Ezzel szemben a házassági jogban a megbocsátásban oly személyes jellegű joglemondásról esik szó, melynek érzékeny gyökerei áttörve a vagyoni érdekek talaját, a megcsalt hitves lelkületének mélyén rögződnek meg. 8 Dr. Kolozsvári Bálint: A magyar magánjog tankönyve, 1911, II. k. 496. oldal: Egyáltalában a megbocsátás bírói mérlegelés dolga. 9 Dr. Szladits Károly: A magyar magánjog, (családjog) I. füzet 156. oldal: A megbocsátás jogi jelentőségű érzelem kifejezése. 10 C. 885/1936, 1384/1924, 5760/1930, 4008/1934. 11 Már a római jogban a tartozáselengedés formájában megnyilvánuló joglemondás csak minden vitát kizáró formaságok betartásával történhetett. A ius civile szerinti módozatok: nexi liberatio és az acceplilatio; a praetoriak pedig: pactum de non petendo és contrarius consensus. A módozatok, ha különbözőek is voltak, alapeszméjük azonos: hatályosságához kétség ne férhessen.