Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - A házasságtörésnek mint bontóoknak megbocsátása

25 rendelni nem lehet. Ahhoz azonban, hogy az ingatlantulajdonos végrehajtást szenvedő ezt elérje, ebben az eljárásban szemben a végrehajtási törvényben szabályozott árveréssel, még az ő külön közreműködésére, a szakértői becslés iránti kérelemnek záros határidő alatti előterjesztésére, stb. is szükség van, ami különösen a bírósági székhelytől távoleső falvak lakossága részére ugyancsak majdnem megoldhatatlan feladatot jelent. Ebben az eljárásban utóajánlatnak helye nincs és az eljárás megindításának úgyszólván egyedüli előfeltétele, hogy a megajánlott vételár a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresét elérje. Ezért a végrehajtást szenvedőnek rendkívül fontos érdeke fűződne ahhoz, hogy a venni szándékozók részvétele ebben az eljárásban is éppen olyan akadálymentes és egyszerű legyen, mint a végrehajtási törvényben szabályozott árverés esetében és a legkisebb vételár összege is a végrehajtási törvényben szabályozott módon volna megállapítva. Csak így volna elkerülhető az a gyakori eset, hogy a rógrehajtatónak az eljárás megindítását kérő beadványához csatolt vételi ajánlatot aláírt ajánlattevőn kívül figyelembevehető ajánlattevő nem jelentkezik és így a bíróság az egyedüli ajánlattevőt anélkül, hogy fokozatos ígéretek tétettek volna, az ingatlan értéke kétharmadánál jóval alcsonyabb vételár mellett kénytelen vevőnek nyilvánítani. A HÁZASSÁGTÖRÉSNEK MINT BONTÓOKNAK MEGBOCSÁTÁSA. Irta: ifj. dr. Fazakas Miklós, ügyvédjelölt, Székelykeresztúron. A jog csak a társas együttélés létfeltételét biztosító kikényszeríthető magatartási szabályokat vonja a maga körébe.1 A vallás, erkölcs, divat, stb. is állítanak fel magatartási szabályokat, de azok külső kényszereszközök alkalmazásával nem fenyegetnek.2 A házasság e különböző magatartási szabályokból egybefonódó oly sajátos és átfogó jelentőségű intézmény, ahol a jog, vallás és az erkölcs egybeható normákként találkoznak össze s teszik ki annak belső tartalmát. A klasszikus római jogban a házasságnak ez a természete határozott kifejezésre is jutott. Modestinus meghatározása szerint: 1 Dr. Személyi Kálmán: Római jog, 1932, I. k. 8. oldal. 2 Dr. Személyi Kálmán: Római jog, 1932, I. k. 11. oldal: Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogtól különböző magatartási szabályok minden szankciót nélkülöznek, mert minden szabályozó halalom meg tudja védeni a maga szabályait saját szankcióival (társadalmi megvetés, stb.).