Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - Végrehajtás vételi ajánlat után

24 szomszédos községek elöljáróságai részére megküldését. Ezért több helyen megelégednek a felhívásnak a bíróság székhelyén való hírlapi közzétételével, ami annak eléréséhez, hogy az illető helységben vagy annak környékén lakó, tehát vevőként számbajöhető földműves lakosság a 'végrehajtató által a bíróságnál bejelentett vételi ajánlatról és a felajánlott vételárról tudomást szerezzen és így annál esetleg magasabb összegű ajánlatot tehessen, nem célravezető, mert éppen ez a réteg az, amely nem egy vidéken egyáltalában nem olvas újságot. Megnehezíti az eljárásban vevőként való részvételt az is, hogy az árverést helyettesítő bírósági tárgyalás nem a helyszíneli, hanem a bíróság székhelyén történik. Ez egyébként azért is hátránnyal jár, mert a végrehajtási törvényben szabályozott árveréssel szemben ebben az eljárásban nincsen meg a lehetősége annak, hogy az árverelni szándékozók, ha előbb nem is, a bírósági kiküldött megérkezése, majd a szokásos kidobolás útján szerezzenek az árverés megtartásáról tudomást. Leginkább megnehezíti azonban a venni szándékozóknak a részvételét, hogy magasabb ajánlatot csak az tehet, aki ezt a szándékát a tárgyalás előtti nap déli 12 órájáig írásban bejelenti és aki a bánatpénzt ugyanazon időpontig a bírósági letétpénztár csekkszámlájára befizeti. Egy vitathatatlanul érvényes írásbeli vételi ajánlat elkészítése és a bánatpénznek a megfelelő számú csekkszámlára befizetése ugyanis a legtöbb esetben szinte megoldhatatlan feladatot jelent a vevőként úgyszólván egyedül számbajöhető falusi lakosság számára. Az viszont, hogy a végrebaj tási törvény szerinti árverésen vevőként részvételhez semmiféle ügyvédi képviselet nem szükséges, annyira átment a köztudatba, hogy a tapasztalat szerint ennek az eljárásnak a keretében sem hajlandók az érdekeltek ügyvédi költséget vállalni egyelőre pusztán azért, hogy a vételi ajánlatot tevők között szerepeljenek. A Vhn. 26. §-a szerint a házadó alá nem eső ingatlant — túlnyomó részben ilyen ingatlanok szoktak szerepelni a vételi ajánlatokban, — a kikiáltási ár, azaz a becsérték kétharmadiészénél alacsonyabb áron eladni nem lehet. Evvel szemben ebben az eljárásban elégséges, ha a vételár eléri az ingatlan kataszteri tiszta jövedelmének negyvenszeres szorzatát. A tapasztalat szerint azonban az eljárás megindítását kérő végrehajtató által csatolt adó- és értékbizonyítványban a kataszteri tiszta jövedelem nem egy esetben olyan alacsonyan van feltüntetve, hogy a szorzat a becsérték kétharmadrészét sem éri el. Ennek lehetőségével a 14.000/1933. M. E. sz. rendelet is számol, mert nyilván az esetleg túlalacsonyan megállapított kat. tiszta jövedelem ellensúlyozása céljából mondja ki, hogy ha az ingatlantulajdonos által kért szakértői becslés eredményeként a megajánlott vételár az ingatlan értékének kétharmadrészét sem éri el, az eladást el-