Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - Házassági jogunk reformja

21 ,,176. A házasság felbontása iránt a törvényszékhez a férj vagy feleség keresetet adhat be azon az alapon, hogy az alperes a) a házasságkötés után házasságtörést követett el; vagy b) a kereset beadását megelőzőleg legalább már három éve jogos ok nélkül elhagyta; vagy c) a házasságkötés utána felperessel kegyetlenül bánt; vagy d) a kereset beadását megelőzően legalább öt éven át gyógyíthatatlan elmebetegség miatt kezelés és gondozás (care and treatment) alatt állt; végül pedig a feleség azon az alapon, hogy a férj a házasságkötés után fajtalanságot, sodomiát vagy bestialitást követett el." Ehhez hasonló rendelkezéssel Legalább abban az esetben helyes lelt volna lehetőséget adni a házasság felbontására, ahol az egyik házastárs esetleg évek óta zárt intézeti kezelés alatt áll s a másik házastársra nézve ennek következtében a további életközösség nemcsak hogy teljesen elviselhetetlen, hanem fizikailag is lehetetlen. Ilyen esetekben a vétkességi elv makacs következetességgel való hangoztatása vagy vadházasságot eredményez, vagy ami még ennél is károsabb a népesedésre nézve, hogy az ilyen elmebeteg házastársa mint a népesedést fenntartó egyed, tel jesen kiesik a számításból s lehetetlenné van téve, hogy újabb családalapítással a népesedés mennyiségi javítását előmozdítsa. Ami pedig a kölcsönös segítség és támogatás kötelességét illeti, ezen már a Vavrik-féle tervezet 104. §-a gondoskodott. Együttélésre úgy sem lehet senkit sem kötelezni, különösen nem elmebeteg házastárssal, a különélő házastárstól pedig a tartást csak olyan mértékben lehet behajtani, mint attól, akinek házasságát felbontották. Ellenkezőleg, a fél sokkal szívesebben biztosítja az elmebeteg házastársának tartási költségeit, ha a házasság felbontása után új életet kezdhet, mintha úgy érzi, hogy a házasságát a törvény még az ő szerencsétlenné tétele árán is fenntartja. Ez az érzés, már pedig minden ilyen házasságban élő ember ezt érzi, igen alkalmas arra, hogy a szerencsétlen elmebeteg házastárs iránt érzett minden részvétet kiirtson a házastársból, mert elmebeteg házastársát tekinti méltánytalanul az ő szerencsétlensége okának. Ami végül azt a kérdést illeti, hogy előfordulhat, hogy az elmebetegség a bontást kérő fél hibájából keletkezett, e tekintetben ismét azt kell figyelembe venni, hogy olyan házastárstól, aki olyan magatartást tanúsított, ami házastársa elmebetegségét idézte elő, kölcsönös segítés és támogatás egyébként sem várható, a tartás pedig esetleg tőle is kikényszeríthető. Éppen ezért, mivel a novella nem oldotta meg az elmebetegség mint bontóok problémáját, a 7. §-ban engedett megtámadási 10 C. Kahn—Freud: The Matrimonial Causes Act 1937. The modern Law Rewiw. Vol. I. No. 3. 1937. Dec.