Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - Házassági jogunk reformja

19 mondottak irányadók. Előfordulhat ugyanis, hogy a tévedő házastárs évekig együtt él elmebeteg házastársával, akinek betegségi tüneteit csak örökletesen terhelt ideg- vagy elmebajra hajlamos állapotnak, gyógyítható elmebajnak ítélte s csak évek muiva jutott biztos tudomására, hogy a házastársa már a házasságkötés időpontjában is gyógyíthatatlan elmebajban szenvedett. Nyitva hagyta a törvény azt a kérdést, hogy mi legyen azzal a házassággal, ami a 7. §. szerint megtámadható, de a megtámadásnak a H. T. 57. §-ában meghatározott határideje már a novella életbelépése előtt letelt. Megtámadhatja-e az a házastárs a 7. §. alapján a házasságot, aki már pl. tíz éve tudja, hogy házastársa a házasságkötés idejében gyógyíthatatlan elmebajban szenvedett, de eddig törvényes rendelkezés hiányában a házasságot meg nem támadhatta. Bár e felől a törvény nem rendelkezik, véleményem szerint az ilyen házastársat sem lehet elzárni attól, hogy a törvény életbelépésétől számított egy év alatt a házasságot megtámadhassa. A novella indokolása is elismeri, hogy az ilyen házasságot a házasságkötési akarat komolysága és a lelki közösség valódisága szempontjából individuális valláserkölcsi alapon sem lehet oly fokon álló kötésnek tekinteni, amelynek fenntartását a tévedő fél szerencsétlenné tétele árán is feltétlenül védeni lehetne, mert az ilyen házasságban nemcsak az egészséges házastárs szenved, hanem a születendő beteg gyermekek és azok által a társadalom is. c) A H. T. javaslatának Vavrik által szerkesztett 91. §-a szerint a házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek házastársa oly súlyos és gyógyíthatatlan elmekórban szenved, mely őt a házassági életközösség céljára állandóan képtelenné teszi. Ezt a rendelkezést kiegészítette a javaslat 104. §-a, mely szerint, ha a házasság az egyik házastárs elmekórsága okából bontatott fel, a másik házastárs tartozik az elmebeteg házastárs eltartásáról, amíg és amennyiben annak szüksége fennáll, gondoskodni.5 A javaslatnak ezt a rendelkezését már a törvény megvitatására összehivott bizottság elvetette és pedig az indokolás tanúsága szerint azért, mert bár azok az okok, amelyek a testi betegségnek a házasság felbontása szempontjából «való figyelembevételét ellenzik, erejüket látszanak veszteni akkor, midőn az egyik házasfél szellemi élete úgyszólván megsemmisült; mégis a javaslat következetesen azon álláspontjához, hogy a házasság felbontásának csak a házastársak vétkes kötelességszegő magatartása ese5 Grosschmid: Házassági Törvény II. kötet. 710., 753. oldal. Dr. Szentmiklósi István: Grosschmid és a magyar házassági jog. „Magyar Jogászegyleti Értekezések" 1940. október.