Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - Házassági jogunk reformja

18 A megtévesztésre vonatkozó eddigi bírói gyakorlat a 6. §nál sokkal messzebb jutott. Lényeges személyes tulajdonságnak tekintette s megtámadási oknak minősítette az undort keltő és nehezen gyógyítható betegséget, 3 valamint a nemi fertőzöttséget is.4 Ide tartozik a nem fertőző állapotban levő nemibaj is. Éppeii ezért helyesebbnek látszott volna a 6. §. taxativ meghatározása helyett általában utalni a H. T. 55. §-ára, mert félő, hogy a 6. §. taxativ felsorolása után bírói gyakorlatunk a megtámadási okok területét szűkíteni fogja s ez esetben szintén a népesség minőségi romlása következik be. b) A novella 7. §-a a H. T. 54. §. a)—f) pontjaihoz egy újabb megtámadási okot létesít. E szerint megtámadható a házasság tévedés miatt, ha az egyik házasfél már a házasságkötéskor gyógyíthatatlan elmebetegségben szenvedett és a másik házasfél ezt nem tudta és a .körülményekből sem következtethette. Ez a rendelkezés valóban továbbfejleszti a házasság megtámadására vonatkozó rendelkezéseket. Eddig ugyanis abban az esetben, ha az egyik házastárs a házasságkötés alkalmával elmebetegségben szenvedett s ezt a másik fél nem tudta, a tévedő fél csakis a H. T. 55. §-a alapján támadhatta meg a házasságot megtévesztés miatt. Ehhez pedig bizonyítania kellett, hogy házastársa tudva maga követte el a megtévesztést, vagy tudott a megtévesztésről, amely <egy harmadiktól eredt. Minthogy pedig gyakran az elmebeteg maga sem tudja, hogy beteg, ilyen esetben a házasságot eddig nem lehetett megtámadni, mert megtévesztés nem történt. A 7. §. megkívánja, hogy az elmebetegség már a házasságkötés idején gyógyíthatatlan legyen. Aki elmebetegséggel valamilyen formában is foglalkozott, tudhatja, hogy milyen nehéz s majdnem lehetetlen kétségtelen bizonyossággal visszafelé következtetni arra, hogy egy ma észlelhető elmebetegség mióta áll fenn és mióta gyógyíthatatlan. A novella indokolása utal arra, hogy gyógyíthatatlan alatt azt kell érteni, hogy a házasuló a házasságkötés idejében nemcsak örökletesen terhelt s ideg vagy elmebajra hajlamos állapotban, hanem már valóban felismerhető elmebajban szenvedett és a házasságkötéskor tanúsított viselkedése nem volt gyógyult állapot. A gyakorlat is kétségtelenül ebből fog kiindulni a gyógyíthatatlanság megítélésénél. Minthogy azonban ez a megtámadási ok is alá van vetve a H. T. 57. §-ában meghatározott határidőnek, a határidő is atíól a naptól számít, amelyen a tévedő házastárs felismerte, hogy házastársa már a házasságkötés idejében is gyógyíthatatlan elmebajban szenvedett. E tekintetben is az előbbi bekezdésben el3 C. III. 1058/1929. 4 C. III. 2513/1933.