Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Dr. Sándorfy Kamill: Székelyörökség. Székely öröklés

61 ősrégi természetéi mint széKelyörökség az 1848. évig hiven ós változatlanul megtartotta, egy évezrednél hosszabb idő ezen tulajdonságon és az ezzel egybekötött jogokon nem változtathatott és épen a Székelyföld ezen, a maga nemében páratlanul fenntartott tulajdonságának tisztes régiségében keresendő annak oka is, hogy az 1854. június 21-én kelt császári nyiltparancs a 28-ik cikkben a fennállott törvények szerint megbírálandó székelyörökséget különös tárgyalás alá vétetni rendelte. Apor téved ebben a megállapításában, mert az 1854. június 21-iki császári nyiltparancs10 „kiható az erdélyi nagyfejedelemségre, mely által ezen koronaországra nézve az úrbéri kapcsolat megszüntetése és a földtehermentesítés foganatosítása, nem különben az ez által az egykori földesurak s volt jobbágyaik és az ezektől különböző bánásmód alatt létező földbirtokosok között megváltozott viszonylatok s az e részbeni kölcsönös birtokviszonyok szabályozása végett több határozatok rendeltének'" — 28. §-a nem rendeli külön tárgyalás alá venni a székelyörökséget, hanem második bekezdésében csupán ezt a rendelkezést tartalmazza: „Oly telkekre, melyek a volt törvények szerint túlajdomképeni székelyörökségek (siculica haereditas) minőségével birnak, csak ezen nyiltparancs második szakának határozatai (tehát csupán a megváltható tartozásokra vonatkozó rendelkezések) alkalmazhatók." A nyiltparancsnak ez a rendelkezése fényt vet arra, hogy a székelyörökség még 1854-ben is az osztrák jogalkotás részéről különleges elbánásban részesült, nem az úrbéri birtokra, hanem a majorsági földekre vonatkozó rendelkezések nyertek reá alkalmazást, míg egyébként, nem székelyörökségekre a 28. §. első bekezdése szerint az első szaknak (úrbéri kapcsolat) rendelkezései is alkalmazást nyertek a Székelyföldön. Az 1847. évben a kolozsvári országgyűlésen hozott és V. Ferdinánd által Bécsben azon év október 31-én szentesített úrbéri törvény, az 1847:111. erdélyi törvény 4. §-a a székelyörökséget továbbra is fenntartotta, kimondván, hogy úrbéri szabályozásnak van ugyan a székely székekben is helye, a székelyörökség azonban még ha szolgáló ember kezeinél léteznék is, úrbéri szabályozás tárgya nem lehet. Tehát megmaradt a székelyörökség 1847-ben is eredeti tulajdonságaiban és eredeti jogi elbírálásában. Ugyanígy az erdélyi 1848:1V. tc. 6. §-a is fenntartotta a székelyörökséget, mondván, hogy „a Székelyföldön a tiszta majorságok közé értetik a székelyörökség (siculica haereditas), ennélfogva, minthogy az adófizető és fegyvert viselő székelyek jószágai köztudat szerint többnyire tiszta székelyörökségek, az ezeken lakó colonusokra azon mentesség, mely más úrbéresekre nézve e törvény nyomán rögtön életbelép, csak azon esetben terjedhet ki, ha az említett adófizető és fegyvert viselő székely tulajdonosok az előtti §-ban írt bíróságok előtt be nem 10 Erdély nagyfejedelemséget illető Országos Kormánylap 1854. évi., 1. 300. lap.