Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Nagy Antal: Eltérések és ellentétek a bírói joggyakorlatban az elmebetegségeknek a jogi cselekvőképességre való hatását illetőleg

62 bizonyíthatnák, hogy valamely telek és föld, mely colonusaik kezén van, majorság vagy székelyörökség." Áz úrbéri nyiltparan.es 28. §-a, mondja Apor, hazai törvényeink ellenére megállította a majorsági és székelyörökség természetű birtoknak azok által való kisajátítását, kik az úrbéri felszabaduláskor annak esetleg bírlalói voltak. Megőrizte a székelyörökség jogi jelképét a székely urbériségekről szóló, a bel- és igazságügyminisztériumoknak a pénzügyminisztériummal is közölt 1868. évi március 11-én kelt rendelete is (Magyarországi Rendeletek Tára 1868. évf. 43 lap), mely élesen elhatárolja az országos kárpótlás alá tartozó urbériséget az ez alól kivett „tiszta majorságot képező székely örökség"-től. Kétségtelen, hogy a székelyörökség intaktságát jogunk még 1869ben is védte; a volt székely gyalog- és huszárezredek kincstári kezelés alatt álló ingó- és ingatlan javainak viszaadása és rendezése tárgyában a belügy-, pénzügy- és igazságügyminiszterek által ő Felségéhez 1869. január 23-án intézett felterjesztés szerint ,, . . . a székely nemzet az általa birtokolt földet ősfoglalás jogán birta s a korona itt nem birván örökösödési joggal, birtokos nem lehetett."17 (Folytatjuk.) Eltérések és ellentétek a bírói joggyakorlatban az elmebetegségeknek a jogi cselekvőképességre való hatását illetőleg. Irta: Nagy Antal tanácselnök, a szegedi kir. ít. táblánál. Az elmebajoknak a cselekvőképességre való hatására vonatkozó joggyakorlattal foglalkozva figyelni kell arra, hogy az ellentétes álláspontot feltüntetni látszó döntések ugyanazon a jogterületen mozognake, hogy tehát valóban forog-e fent törvénymagyarázati eltérés, vagy pedig a különbözően szabályozott kérdések folytán nem okszerü-e az eltérés? Ugyanis a gyámügyi törvény alapján fejlődött gyakorlat az elmebajt és a gyengeelméjűséget elkülöníti ugyan egymástól, viszont jogi szempontból is a kettő közti határok mindjobban elmosódnak, azért, mert, mint a Kúria egyik legutóbbi P. III. 2598/1940/5. sz. végzése indokolásában utal rá, az elmebaj orvostudományi szabályozása ma nincs összhangban az 1877:XXII. tc. 28. §-ában foglalt törvényi meghatározással az „elmebeteg" és „gyengeelméjű" fogalmakat illetően. így aztán az a törvényhozói gondolat, hogy az elmebetegségnek nem tekintett gyengeelméjűségnek csak bizonyos foka szolgálhat alapul gondnokság alá helyezésre, mert annak megállapítása szükséges, hogy a gyengeelméjű e hiányossága folytán vagyona kezelésére képtelen legyen. 17 Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története, 309. lap.