Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Dr. Sándorfy Kamill: Székelyörökség. Székely öröklés

58 örökségüket Erdélynek Magyarországtól való elválásáig sértetlenül fenntartották." Ezzel kapcsolatban kiemeli Apor, hogy későbbi századokban „némely előkelő család nagyobb fény kifejthetése végett és hogy méltóságában a megyei előkelőktől el ne maradjon, végül, hogy birtokát a család számára állandóan megtarthassa, az ország fejedelménél birtokaikra donációt kért és ekként a királyi jogot (jus regium) székely birtokaikra behozta," kiemeli azonban, hogy a székely nemzet a jus regiumnak a Székelyföldre való behozatalát nem vette közömbösen és pedig részint azért, mivel idegenszerű viszonyok hozattak be közéjük, részint mivel ezáltal a székely nemzeti örökösödésnek megrövidítésétől nem ok nélkül tartottak és végül, mivel ezen behozatal által eredeti jogaiknak és intézkedéseiknek megszorítását féltették. Ezt bizonyítja Apor szerint az approbatalis törvénynek líl-ik Rész LXXVI. titulusa, melynek 1562-ben kelt Ill-ik articulusában birtokjogaikat és VH-ik articulusában a székely örökséget eredeti tulajdonságában megóvni igyekeztek. A III. Rész LXXVI. cím 111. articulusa szerint a lófőség is a székelyföldön a maga örökségét azon szabadsággal bírhatja, mint a nemesség. A VII. articulus szerint pedig a székelységen való jószágokba, melyek jure haereditario, a régi szabadságok szerint birattatnak, se a fiscus, se más senki jus regiumot be nem vihet; ha pedig ilyen jószágban jus regium lett volna is valamikor, de birtokosai elhaláloznak s mások uralmuk alá veszik, ha harminckét év alatt nem térhetett vissza a királyi fiscusra, mert ezek békésen birtokolták ez idő alatt, „az ilyen módon való időtöltéssel abszolváltatott a jus regium igényei alól" s ismét visszatér az eredeti örökjogra, vagyis ismét székelyörökség lesz belőle. Ezen törvényből kiderül Apor magyarázata szerint: ,,1-ször, hogy a székelyörökség eredeti tulajdonságát és teljes érvényét ezen időszakban is — II. Rákóczi György idejében, 1653-ban — mint főszabályt a Székelyföldön megtartotta és 2-szor, hogy a jus regium által a birtokok a Székelyföldön, melyek donációval voltak terhelve, elvesztették eredeti természetüket és a megyei nemes birtokokkal mind a családi örökösödésre, mind más tulajdonságra nézve egyenlővé tétettek ugyan, de hogy ilyen donációs birtokok, ha idő folytán a donatáriusoktól más kezekbe mentek át, harminckét évi csendes birtoklás által megint a székelyörökségek tulajdonságát vették fel s ennélfogva eredeti természetüket megint visszanyerték." Küzdelem volt ez az ősi független székely földnek még a királyi jogok ellen való megóvása érdekében is, hogy ez a föl9 megőrizhesse azt az ősi rendeltetését, hogy- korlátozásmentes tulajdonosai a székelyek. A Székelyföldön még a szórványos adományföld is visszavonhatatlan: A Nemes Aranyas Széknek 1289. évben adott kiváltságlevél13 szerint „IV. László az Aranyas Földén mulatozó és lakozó székelyeknek jutalmul, mert midőn a kunok mindnyájan hitszegülten gondolatlan 13 Lötsey, id. mű 30. lap.