Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Szemelvények a felsőbírósági elnökök évnyitó beszédeiből

47 ivei a nzinai vnag luuumányos magyarázatára az energiaelméletben a természettudomány talált. Olyan alapot, amely, hogy a nagy Kant szavait erre alkalmazzam, minden lehető közjogi tudománynak alapjául szolgálhatna. De különös érték a Szent Korona tana, mint jogrendszer is és pedig azért, mert benne a magyar közjogi felfogás eljutott ahhoz a felismeréshez, amelyben az államot alkotó, szervezett kollektív egység, mint egységes akarati és cselekvési képességgel bíró közület jelenik meg. Ez a felismerés az államot jogalanyisággal és ennélfogva jogképességgel bíró személynek tekintette, amely szemlélet — amint egy kiváló közjogászunk mondja — „annak felismerését jelenti, hogy az állam jogilag semmi egyéb, mint a (fejedelmet is magában foglaló) nemzet személyesítése, vagyis jogalannyá emelése és hogy az állam személyisége egyszerűen: az állami közületnek, a nemzet nagy társadalmi realitásának jogi nyelven való kifejezése." Igen, nagy nemzeti kincsünk a Szent Korona tana ma is. Önálló, sajátos rendszer ez. A magyar nép géniusza teremtette meg. önmagából termelte ki. Ugy született, mint a nagy, egyetemes értékű nemzeti époszok, mint az Ilias és az Odyssea, vagy mint a finnek Kaleválája. Évszázadok nemzedékei lelkük legnemesebb értékeit lehelték beléje. Ebben is, mint a nagy nemzeti eposzokban, örök értékek vannak, olyanok, amelyek, mint fentebb mondottam, minden lehető közjogi tudománynak mintául szolgálhatnak. Nagy nemzeti eposzunk helyett nemzetünk jogi eposza. Az előbb hivatkozott jogtudósunkkal mondom: „Ma sem tehetünk jobbat, mint, hogy kiegészítjük és tovább fejlesztjük a benne rejlő társadalomtani és közjogi eszméket." Értékét mi sem mutatja jobban, mint hogy hosszú évszázadokon keresztül szolgált a magyar nemzet életformájául. Ezt a feladatát nagy nemzeti haszonnal töltötte be. A Szent Korona tana megmentette hazánkat mind a hűbériség depressziójától, mind a szélsőséges rendi dualizmustól és az államot felszívó uralkodói abszolutizmustól. Szépen írja Ferdinandy Geyza a Szent Korona című tanulmányában: ,,Vájjon mi lett volna a magyar királyságból, ha a mohácsi vész előtt ki nem fejlődik a Szent Korona tana s a koronázás intézménye nem tartja fenn legalább külsőségekben a magyar nemzeti jellemet, a dicső multat a trónon és a szebb jövő reményét a honfi keblekben; ha a világ szeme előtt legalább trónváltozás idején nem domborodik ki a magyar király souverain különállása a római császárral, az osztrák uralkodóval, majd az ausztriai császárral szemben? Beolvadt volna a császári méltóságba s csupán külső díszül szolgáló címmé süllyedt volna, mint a cseh királyság. Vájjon mi lett volna a magyar állam egvségéből, ha a rendi korszakban a különböző rendek rendi külön érdekeik szerint csoportosulva, az országgyűlésen szemük elől té-