Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)
1941 / 3. szám - Szemelvények a felsőbírósági elnökök évnyitó beszédeiből
4fi hatóságnak ugyanúgy forrása, mint magának a királyi hatalomnak. A Szent Korona tana tehát a hatalomátruházásnak mini alkotmányrendszerünk alapját alkotó gondolatnak a beteljesülése. A hatalom átruházói részéről kikötött biztosítékok a biztosítékrendszernek tökélyét mutatják. A biztosítékrendszer legszélesebb megalapozására mutat egymagában már az is, hogy mind az egyes politikai jogai, mind a hatóságok jogai, mind pedig a királyi hatalom is átruházottként jelentkeznek; — hogy mind a nemzetnek, mind a királynak a hatalmát, jogait és jogkörét az alkotmány, vagyis a nemzetet és a királyt magában foglaló Szent Korona legfőbb akarata szabja meg; — hogy a közhatalom legfontosabb funkciója, a törvényalkotás joga meg van osztva a nemzet és az uralkodó között, aminek folytán a törvény külsőleg is nem az uralkodó egyoldalú akarataként, hanem a Szent Korona egységes akarataként jelentkezik abban a legnagyobb tiszteletet parancsoló erkölcsi mezben, amelybe azt a király és a nemzet együttesen öltöztette. Hogy alkotmánybiztosíték-rendszerünkből csak néhány fontosabbat említsünk meg, utalunk annak a tartalmi átalakulásnak az útjára, amelyen a koronázás az egyházi avatástól, a koronázási szertartástól a koronázás közjogi tartalmú aktusáig, vagy amelyen a korona a családi ékszertől, a diadémtól, avató erővel való felruházottságig a ,,szent"-ségig eljutott. De gondoljunk ezenkívül a kikötött biztosítékok közül a királyi hitlevélre, vagy a miniszteri felelősségre és ellenjegyzésre, amelyek a királyra már ráruházott hatalomnak a gyakorlását is más alkotmányos szervek közreműködéséhez kötik. Nem látjuk-e mindezekben a biztosítékok valóságos rendszerét? De igen. Kétségbevonhatatlanul ! Amikor a Szent Korona tanát a hatalomátruházás legfejlettebb elméleteként és ezen túlmenőleg olyan páratlanul álló közjogi rendszerként állítom a tisztelt Teljes Ülés elé, amelyhez hasonlót egy nemzet géniusza sem teremtett: joggal állíthatom, hogy a Szent Korona tanának a hatalom átruházásához fűződő biztosítékok szempontjából való fokozatos, logikus, a magvai gondolkodásra és jogi érzékre valló kialakulása dolgában az akkori magyar nép társadalom-erkölcsi fejlettsége és értéke az Európában vele együtt élt népeké felett állt! A Szent Korona tana, mint tudományos rendszer is egyedülálló és abszolút érték, mert a Szent Koronát az állami főhatalom teljességének tekintve, a jognak legegységesebb és legátfogóbb tudományos szemléletét, fejlesztésének pedig eszményi alapját nyújtja. Olyan alapot találtunk a Szent Korona tanában, — ha jelentőségében ehhez nem is mérhető —, mint amelyet a vallásbölcseleti rendszerekben az egy Istennek, mint a világ teremtőjének a megtalálása jelentett; olyan alapot, mint amelyet a kereszténységben minden erkölcsi jónak egy végső forrásból, a legfőbb erkölcsi jóból való levezetése jeleni; olyan alapot, mint ame-