Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Szemelvények a felsőbírósági elnökök évnyitó beszédeiből

43 Meghatározza ez a Dekr., kik az ország rendes bírái, kimondván azt az alapvető elvet, hogy a bírák „mindenben szabadon ítélhetnek". Gondoskodik a király arról, hogy a törvényszékek tisztességgel, méltósággal és komolysággal tartassanak és hogy az ország rendes bírái és mindazok, akik az országban bíráskodnak, a maguk helyén esküt tegyenek. Megállapítja a 73. cikkely a bírói eskü szövegét is; a négy és fél évszázad előtt írásba foglalt ez az esküminta csaknem szószerint egyezik a magyar bírák mai esküjének a szövegével. A Mátyás király törvényeiből kiszakított ez a néhány szemelvény is mutatja, hogy nekünk, magyar bíráknak és kiváltképen az ősi királyi Curia bíráinak, különös okunk van arra, hogy emlékezzünk a nagy királyról, hogy hódolatial és tisztelettel tekintsünk föl őreá, akit népe és nemzete az igazságos jelzővel díszített föl és akinek uralmát és uralmának megszűntét egynek látta és egynek érezte az igazság uralmával és ennek az elmúlásával. * A másik visszemlékezés, melyet teljes ülésünk időpontja időszerűvé tesz, a mai magyar bírói szervezet megteremtéséhez fűződik. Az 1869. évi IV. tc. 1. §-a ünnepélyes deklarációval elválasztotta ugyan a közigazgatást az igazságszolgáltatástól, ez az elválasztás azonban egyelőre nem volt teljes. Míg ugyanis a felsőbb fokú törvénykezést erre a célra szervezett, minden más föladattól mentes királyi bíróságok: a két királyi tábla és a magyar királyi Kúria gyakorolta, addig az első fokon való bíráskodás a közigazgatás gyakorlására rendelt önkormányzati testületek hatáskörében maradt. Az 1869 :IV. tc. ugyanis nem változtatott az 1868:LIV. tc, illetve a fönnállóit gyakorlat ama rendelkezésein, amelyek az elsőfokú igazságszolgáltatást az önkormányzati hatóságok tarka sokféleségének hatáskörébe utalták. Hasonlóképen nem gondoskodott az 1869:IV. tc. mai értelemben vett vádhatóságról sem, mert a közvádlói tennivalók ellátását továbbra is meghagyta a törvényhatósági tiszti ügyészek, tehát a vármegyék magánjogi és közigazgatás jogi szakközegei kezében, akik a bűnügyi vizsgálatokat és a terhelt védelmét is ellátták, sőt ügyvédi magángyakorlatot is folytattak. Bár a kiegyezést követő korszak politikai és társadalmi, gazdasági és szellemi téren rohamos fejlődést mutatott és ehhez képest nagy és fontos föladatokat rótt a törvényhozásra: a magyar törvényhozás mégsem maradt sokáig adós abbeli ígéretének a beváltásával, amelyet az 1869:IV. tc. 1. §-ában a nemzetnek tett. Már az 1871. évi törvénytárban megtalálhatjuk az első folyamodású bíróságok rendezéséről és a királyi ügyészség fölállításáról gondoskodó törvényeket. Az 1871:XXXI. tc.-kel fölállított első folyamodású kir. tör-