Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Szemelvények a felsőbírósági elnökök évnyitó beszédeiből

44 vényszékek és járásbíróságok, valamint az 1871:XXXI1I. te.-kel életre hívott kir. ügyészségek tehát ezidén érik el fönnállásuk hetvenedik évét. • • . |<•» * Az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztása a maga teljességében sohasem volt megvalósítható. Számos, közismert ok szükségessé tette a csekélyebb jelentőségű magánjogi vitáknak, továbbá a közigazgatási szabályok megsértésében nyilvánuló bűncselekményeknek, vagyis a kihágások túlnyomórészének a közigazgatási hatóságok bírói hatáskörébe való utalását. A szabályozásnak ez a módja állampénzügyi okoknál fogva majdnem általánossá vált. Talán nem érdektelen adat az, hogy hazánkban a szabadságharcot követő abszolutizmus — bár fönnen hirdette a közigazgatástól elválasztott, korszerű igazságszolgáltatás megszervezésére irányuló törekvését — a tisztán bíráskodással foglalkozó járásbíróságok és a merőben adminisztráló szolgabíróságok mellett kisebb járási székhelyeken ú. n. vegyes természetű járási hivatalokat is szervezett, amelyeknek élén a járási főnök ellátta az elsőfokú közigazgatást és bíráskodást egyaránt. Ha tehát nem is lehet kifogást emelni a közigazgatási hatóságok rendőri büntető bíráskodása ellen, mégis önként fölvetődik az a kérdés, vájjon ez a hatósági működés nem kezdi-e túllépni a maga természetszerű kereteit. Amikor ugyanis a kihágási büntetőtörvénykönyv ezt a jogkört szabályozta, a kihágás fogalma holmi apró-cseprő közigazgatási szabálytalanságot jelentett, amely nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is különbözött a bűntett és vétség fogalmától, amely valójában nem is ment bűncselekmény szamba és amelynek néhány forintnyi büntetése kedvéért nem volt érdemes a nehézkesebb, költségesebb és magasabb feladatokra hivatott bírói apparátust mozgásba hozni. Azóta azonban gyökeresen megváltozott a heiyzet. Az állami beavatkozás rendszere a szabályok és tilalmak" rengetegét teremtette meg és megszegésükhöz a kihágási büntetés szankcióját volt kénytelen fűzni. E kihágások nagy része eléggé bonyolult ténybeli és jogi elemekből tevődik össze; elkövetésükhöz a kihágási rendszer kereteit kivételes közérdekből áttörő, súlyos büntetési tételek és nagyjelentőségű mellékkövetkezmények fűződnek. Ilyen körülmények között joggal fölvethető a kérdés: nem érkezett-e el az ideje annak, hogy a büntető bíróságok és a közigazgatási hatóságok terrénumának elhatárolása végett alapos judicium finium regundorum tartassék. Nem a közigazgatási hatóságok rendőri bíráskodása iránt táplállt bizalmatlanság kívánja ezt — amely bizalmatlanságra nem is volna ok - hanem inkább a bíráskodásnak a közigazgatásétól eltérő természete és az a meggondolás, hogy az egyre szaporodó közigazgatási tennivalókkal