Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 1. szám - A m. kir. Kincstári Jogügyi Igazgatóság működésének új szabályozása

33 IRODALOM. Kötelmi Jog; írta dr. Alntási Antal, kir. kúriai bíró, rendkívüli egyetemi tanár. Ez az alapos tanulmány a „Magyar Magánjog" nagy munkakeretében jelent meg, de nem foglalja magában az egész kötelmi jogot, banem csak „a kötelmi szolgáltatást általában" (első fejezet) és a „vagylagos és fajlagos kötelmet" (másod, fejezet). Helyesen határozza- meg szerző a kötelmi szolgáltatást olykép, hogy ezalatt az kell érteni, amit a hitelező az adóstól követelhet, illetve amit az adós a hitelezőnek teljesíteni tartozik. Ezzel kapcsolatban felveti szerző azt az érdekes kérdési, vájjon a kötelem tárgya és annak tartalma közt kell-e megkülönböztetést tenni? Habár, nézetem szerint, el nem vitaiba tó az, hogy ennek a megkülönböztetésnek elméletileg van némi jogosultsága, mégis helyesnek tartom szerzőnek azt a felfogását, hogy gyakorlatilag ennek a megkülönböztetésnek nagy jelentősége nincs, mert hisz a szolgáltatás tartalma gyakorlatilag annak tárgya is. — A Magánj. Törv. javaslat 945. §-ára utalva, kiemeli szerző, hogy a szolgáltatás valaminek adása, tevése vagy nemtevése. Ezt a kérdést szerző igen szellemesen és behatóan tárgyalja, kiemelve, hogy a nemtevés lehet abbanhagyás vagy valaminek tűrése, aminek részletes kifejtése után foglalkozik a munkaszolgáltat ás és dologszolgáltatás kérdésével. — Ezután áttér arra a fontos kérdésre, hogy melyek a szolgáltatás korlátai, illetve akadályai és felsorolja a szolgáltatás lehetetlenségét, a tilos és erkölcstelen voltát. Szerzőnek erre vonatkozó helytálló fejtegetései különös figyelmet érdemelnek mély indokolásuknál fogva; így kiemeli, hogy mihelyt az egyik fél ily akadályról tudomást nyer, azt a másik féllel közölni tartozik. Ezzel kapcsolatban az ú. n. turpitudó biláterális kérdésénél rámutat arra, hogy a mi jogunk a német B. G. B. szigorú szabályozásától eltérően ezt kérdést a méltányosság szempontjából némileg enyhébben bírálja el. (Vajon melyik álláspont a helyes — az vitatható.) Mint további akadályát a szolgáltatásnak említi szerző még a közrend* ellenségét is; azt hiszem, hogy helyes szerzőnek az a nézete, hogy a tulajdonképen nem egyél), mint a jó erkölcsökbe ütközés. Az említett akadályokra vonatkozó kérdés tárgyalásánál helyesen jegyzi még meg szerző, hogy úgy a lebeSetlenség, mint a tilosság és az erkölcstelenség akadályai a szolgáltatásnak nagyon válságos időkben is, de mégis ilyenkor más, különleges jogszabályok szerint bírálandók el, eltérően a normális időkre alkotolt jogszabályoktól. — A szolgáltatások túlnyomó része vagyoni természetű és jelentőségű, amire nézve szerző helyesen jegyzi meg, hogy ez nem jelenti azt, hogy nemvagyoni szolgáltatás nem lenne kiköthető. De akár vagyon-jellegű, akár nem az a szolgál-