Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 1. szám - A m. kir. Kincstári Jogügyi Igazgatóság működésének új szabályozása

24 lét és az ezekből folyó minden olyan különleges és eltérő szabályozás kialakulását, amely a már megadott fogalmi keretbe nem illeszthető bele. Ezért nem szabad ragaszkodni a már meglévő rendszerhez és nem szabad idegenkedni a már meglévő keretek szétlazításától, ha kell lebontásától és az eddigiektől független új intézménycsoportok felállításától. A felmerült új életjelenségeknek megfelelő szabályozása csak olyan új rendszerbeli keretben történhetik meg szerves és kielégítő módon, amelyet a szabályozást igénylő új életjelenség alakít ki a maga számára sajátos szükségletének megfelelően és a további fejlődésre alkalmas módon. Tehát ne akarjuk a hőt, a villamosságot és egyéb energiákat dolognak tekinteni és dologként kezelni, hanem törekedjünk inkább arra, hogy az ezekre vonatkozó jogviszonyok olyan speciális és külön kategóriát alkotó jogintézménnyé sűrűsödjenek, amelynek rendelkezésre bocsátjuk ugyan a dologiságnak megfelelő védelmet, de ezzel még sem akadályozzuk meg a dologi intézményektől eltérő sajátosságokat is érvényre juttató jogszabályok kialakulását. A m. kir. Kincstári Jogügyi Igazgatóság működésének új szabályozása. Irta: dr. Szentmihályi Gyula kir. kincstári ügyész. A közelmúltban jelent meg a m. kir. Igazságügyminiszter Urnák a m. kir. Kincstári Jogügyi Igazgatóság feladatkörét és szervezetét szabályozó 48.000/1940. I. M. számú rendelete, amellyel e nagymultú országos hivatalt korszerűen megújított alapokra helyezte. Mielőtt az új szabályzat általánosabb érdekű rendelkezéseit ismertetnők, vessünk egy pillantást a múltba és lebbentsük fel a feledés kárpitját a Jogügyi Igazgatóság alig ismert, de mégsem dicstelen múltjáról. Kevesen tudják, hogy a Jogügyi Igazgatóság az országnak egyik legrégebbi országos hivatala. Hajnik Imrének „A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpádés vegyesházi királyok alatt" című művéből tudjuk, hogy az ősi periratokban királyi prókátorok már a XIV. század első felében említtetnek. Ezek a prókátorok főként a recaptivatiós perekben peres félként fellépő király képviselői voltak, akik azonban csak esetről-esetre kaptak megbízást. A XV. század elején élt Jakab mester már állandóan működő királyi prókátor, a királyi különös jelenlét elé tartozó ügyek deífinitora s az ekkor már külön hivatalt alkotó királyi prókátoroknak vezetője volt. Hajnik szerint a királyi ügyek igazgatósága Zsigmond király ide-