Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 1. szám - A közönség és a bürokrácia

A fenti példa s az annak kapcsán előadottak más irányú és természetű bürokratikus eljárásokkal való egybevetésre s bizonyos általános jellegű következtetések levonására is alkalmasak, amelyek tanulságul szolgálhatnak. De ettől eltekintve, arra nézve, hogy mik lennének orvoslás céljából teendők: leghelyesebb abból a hivatalosnak tekinthető felismerésből kiindulnunk, hogy törvényes szabályaink általában véve bonyolultak ás oly annyira felszaporodtak, hogy azokon el igazodni és azokat helyesen alkalmazni nehéz feladat. Ezért már évtizedek óta kísérletezünk az egyszerűsítéssel — mindeddig még nem kielégítő eredménnyel. Értékes tanulmányok állanak ugyan rendelkezésre, de a gyakorlati megoldás még sem sikerült, aminek főokát talán arra lehet visszavezetni, hogy az eljárás egyszerűsítésére vonatkozó eddigi szabályok ugyanoly módszer szerint s nagyrészt ugyanazon vagy ugyanolyan szakemberek közreműködésével készültek, akik a korábbi, egyszerűsíteni kívánt szabályokat előkészítették. Habár közvetlenül a közigazgatási reform megvalósítása előtt állunk s ezenfelül Belügyminiszterünk nyilatkozata szerint a közigazgatási tisztviselők szociális irányban való továbbképzése már kezdetét is vette s ekként a helyzet javulása alaposan remélhető: kielégítő eredménnyel csak akkor lesz elérhető, ha 1. úgy az eljárás egyszerűsítésére vonatkozó, mint a szükséghez képest jövőben alkotandó újabb törvényes szabályok előkészítésénél a korszerűség mellett a gyakorlati követelmények beható figyelembevételére az eddiginél nagyobb gond fog fordíttatni s közelebbről arra is, hogy a rendelkezésre álló tisztviselői kar erejét és képességeit megerőltető nehéz feladatokkal ne terheltessék meg. Továbbá lehetőén elkerülendő az aprólékos részletesség (kazuisztika) s elkerülendők egyes rendelkezéseknél a korábbi szabályokra való gyakori hivatkozások és utalások, amelyek az áttekintést és alkalmazást nehezítik. 2. Az eddiginél általában véve hatályosabb ellenőrzés szükséges, külön a végből is, hogy a szabályok alkotói már kezdettől fogva tájékozást szerezhessenek a gyakorlati alkalmazás körül felmerülő nehézségekről, hogy azok kiküszöbölése iránt idejében intézkedés legyen tehető s a nyilván téves vagy a szabályok célzatától eltérő helytelen gyakorlat kialakulása eleve megelőzhető legyen. Erre a helyszíni vizsgálatok adatai és a továbbképző tanfolyamok is sikerrel lennének felhasználhatók. A gyakorlati megvalósítást tehát kezdettől fogva éber figyelemmel kellene kísérni a központokból főkép azok részéről a kiváló jogászok részéről, akik a szabályok előkészítő munkálatait végezték. Még csak arra kívánok rámutatni, hogy a mi közigazgatásunk színvonala jóval felette áll a szomszédos kis államokénak,