Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1940 / 3. szám - A fellebviteli értékhatárok leszállítása
51 az ellenvetést nem tudom megérteni: miért „időleges" és miért „kicsinyes távlat"? Hogy a Kúriának felülvizsgálati ügyeinek nem „időleges" csökkenésével állunk szemben, és hogy kicsinyes távlatról szó sincs, arról mindenki meggyőződhetik, aki a dr. Ruhmann cikkét elolvassa, ahol az állandó, évről-évre nagyobbodó csökkenés 1930-től kilenc évre kiterjedően csalhatatlan statisztikai adatok alapján ki van mutatva. Ezt a jelenséget, melynek következtében egyik polg. tanács meg lett szüntetve és a felülvizsgálati ügyek mintegy három hónapon belül nyernek elintézést, aligha lehet időlegesnek nevezni. A statisztikai adatokat pedig éppen ilyen kérdésekben annál kevésbbé lehet figyelmen kívül hagyni, mivel azok a főtámpontokat szolgáltatják. Hiszen tudjuk, hogy akkor, mikor a felülvizsgálati értékhatárt 5000 P-re felemelték, az éppen statisztikai adatok alapján történi. Akkor is azt lehetett volna mondani, hogy az ügyforgalomnak az emelkedése csak „időleges", és azért mégis felemelték az értékhatárt. Azért talán legyünk óvatosak az ilyen kijelentésekkel és az azokból vont következtetésekkel. Dr. Mészáros kijelenti továbbá, hogy a dr. Ruhmann cikkében elfoglalt álláspontot elfogadná, ha nem kellene attól tartani, hogy a régi peráradat állapota feltámadhatna. Arra a kérdésre, vájjon ezt az aggályát mire alapítja, maga adja meg magának azt a feleletet, hogy azt nem tudja; azt azonban tudja, hogy a Kúria ma nyugodtabban és tökéletesebben tudja megoldani nehéz, szép feladatát; ezért nem szabad teret engedni bizonytalan „kísérletezéseknek", amelyek a régi tűrhetetlen állapotokat újra megteremthetik. Ugy hiszem dr. Mészáros nemcsak túlságos aggályoskodó, hanem helyt nem álló és nem meggyőző érveléssel is dolgozik. A dr. Ruhmann cikkében elfoglalt, objektív és megcáfolhatatlan érvekkel alátámasztott álláspont bizonytalan kísérletezésnek igazán nem mondható. Nem tartja helytállónak dr. Mészáros azt a felfogást, hogy a felek érdeke azt kívánná, miszerint a Kúria legyen az az utolsó fórum, amely a perekben dönt. Dr. Mészáros szerint a felek érdeke nem ez, hanem az, hogy a felek a bírói döntésben megnyugvást találjanak. Ebben az utóbbi posztulátumhan tökéletesen igaza van ugyan, de a dolog úgy áll, hogy a felek a bírói döntésben csak akkor találnak megnyugvást, ha az a ^írói döntés a Kúriától származik. Ennek a bizonyítása alól felmentve érzem magamat, mert az köztudomású, és erről bárki meggyőződhetik, aki azt a fáradságot veszi magának, hogy akár az ügyfelekhez, akár az ügyvédekhez erre vonatkozólag kérdést intéz. Az ügyvédi kar az 1939. évi június 29-én Komáromban tartott országos ügyvédszövetségi ülésben minden félreértést kizáró módon kifejezést adott annak a felfogásának, hogy a mai értékhatár túlmagas lévén, leszállítandó. Hogy mi az oka annak, hogy