Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 3. szám - A fellebviteli értékhatárok leszállítása

52 úgy a jogkereső közönség, mint az ügyvédi kar feltétlenül azt kívánja, hogy a Kúria döntsön utolsó fokon, azt itt nem óhajtom bővebben kifejteni. Nézetem szerint téved dr. Mészáros, midőn azt hiszi, hogy a jogkereső közönség perlekedési mániából és ,,a jussomat nem hagyon" féle virtusból kívánja ügyeit felvinni a Kúriához. Szíveskedjék nekem elhinni, hogy ez nem így van és hogy félreismeri a helyzetet. Én évtizedeken át gondos figyelemmel és teljesen részrehajtatlanul és érdektelenül kísértem és kisérem az alsóbírósági judikatúrát, párhuzamosan a Kúria judikatúrájával. Dr. Mészáros cikkében felhozott az a körülmény, hogy a Kúriának módjában áll oly perekben is, amelyekben nem ítélkezik mint utolsó fórum, irányitóan hatni (jogegységi határozat stb.) nem döntő, mert döntő az, hogy a Kúria minél több egyes ügyfélnek a perében mondja ki az utolsó szót. Amit dr. Mészáros a pénz értékállandóságára nézve felhoz, arra nem reflektálok, mert az a jelen kérdés keretén kívül esik. Senki sincs, aki háborús időben ilyen reformot életbe akarna léptetni; mikor ez a kérdés felvetődött, még nem volt háború. Az az ellenvetés, hogy az állami igazgatás ma a decentralizáció irányában halad, úgyhogy a Kúriánál centralizálás nem tekinthető helyesnek — nézetem szerint elhibázott és ide nem tartozó. Dr. Mészáros cikkében ismételten nagy súlyt látszik arra helyezni, hogy a Kúria határozzon minél rövidebb időn belül, vagyis a Kúria legyen megfelelő módon expeditív. Ez kétségtelen kívánatos ugyan, de a kúriai elintézéseknél korántsem oly fontos, amint azt a cikkíró gondolja, sőt a többi kívánalmakkal szemben (alaposság, magas jogászi nívó, stb.) háttérbe szorul. Tudtom szerint nincs legfelsőbb bíróság, amely egy évnél rövidebb idő alatt intézné el a hozzá érkezett ügyet. (Mellékesen megjegyzem, hogy Németországban, ahol a felülvizsgálat', értékhatár 2500 M. az ügyek elintézése a Reichsgerichtnél egy évnél tovább tart.) Befejezésül még csak azt jegyzem meg, hogy tisztában kell lenni azzal, hogy a bíróságok a jogkereső közönség érdekéért létesíttetnek, nem pedig megfordítva A jogkereső közönség jól felfogott érdeke, mérvadó az ilyen reformoknál. Ma pedig, midőn nemcsak egy, hanem talán még két parasztbirtoknak (hagyatéknak) az értéke alig éri fel a mai viszonyok közti túlmagas 5000 P-t, nem helyes a legfelsőbb bíróság kapuit a kisebb vagyonú osztály elől csukva tartani és a Kúriát csak a vagyonosabbak bíróságává deklarálni. Ebben a kérdésben is — úgy mint minden kérdésben — nézetem szerint a legjobb, a nemzet és egyes osztályainak vagyonához viszonyítottan, a középúton járni.