Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - A sajtóhelyreigazítási jogról

37 tegetések azért érdemelnek figyelmet, mert tömörített egybefoglalását adják mindannak, ami a kötelem jogi szerkezetéről és az ebből folyó joghatásokról a ,,Fejezetek" egyéb részeiben elő van adva. Különösen annak tudatossá tétele, hogy a kötelemnek, mint saját életet élő szervezetnek életében különböző létszakokat lehet, sőt kell is megkülönböztetnünk, s hogy a létszakokra való eme tagozódásnak materiális jogi jelentősége van: centrális gondolata a veszélyre vonatkozó fejtegetéseknek. A veveszélynek Grosschmid értelmében vett viselése, illetőleg megoszlása ugyanis viszonos kötelem körében olyan joghatás, amely a kötelemnek törvényileg megszabott valamely ténnyel (szerződés megkötése, teljesítés, áru átadása, hitelező késedelembe jutása) beálló bizonyos újabb létszakba jutásával van összefüggésben. E szempontokhoz járul harmadikként az, hogy nincs a ,,Fejezetek"-nek talán egyetlen más része, amely oly eleven erővel világítana rá Grosschmid kutató módszerére, mint a szóbanlévő kérdést tárgyaló alfejezet. Aki ugyanis a veszély és a felelősség viszonyára vonatkozó fejtegetéseket áttanulmányozza, az meggyőződhetik arról, hogy Grosschmid a kötelmi jogviszonyból felmerülő kérdések igazságos elrendezésének vezérlő elvéül az érdek-szempontot tekinti, abból kiindulva, hogy a törvényben védett érdek kutatásával nem szembehelyeszkedünk a törvénynyel, hanem ellenkezően: annak érvényre juttatását segítjük elő, ugyanazon alapra szállunk le, amelyre maga a törvény építve van. Mint minden tanításban, úgy a veszélyre vonatkozó fejtegetéseiben is Grosschmid évtizedekkel ezelőtt tette tudatossá azt az alapgondolatot, amely a helyes értelemben vett érdekkutató jogtudományi irányzatnak voltaképeni magva és lényege, nevezetesen, hogy a jog a jogi normák világa értékítéletektől áthatott világ. Éppen ezért, bár jogi fogalmakra szükség van, minthogy a jogi szabályok fogalmakban nyernek kifejezést és azokat átérteni és felfogni sem lehetséges a kellő rendezést biztosító fogalmak nélkül, — mégis a fogalom csak a jog formáját adja meg, míg annak tartalmát az érdek alakítja ki. Grosschmid tanítása alapján a fogalomelemző és az értékelő jogtudományi irányzat küzdelmének mérlegét akként állíthatjuk fel, hogy a jogtudomány fogalmakat elemző tudomány formája szerint, de érdekkutató tudomány az ő tartalma szerint. Egyedül a jogérzet nem igazíthat el az eseti megoldás keresésében. Viszont a fogalomból a konstrukcióból folyó nehézség az igazi jogász szemében sohasem lehet olyan, amely képes lenne elnémítani a jogosult érdek elismerést sürgető hangját s ezzel az igazság érvényrejuttatását. Végül különös jelentősége van a veszélyre vonatkozó fejtegetéseknek a kereskedelmi jog tudományos müvelése szempontjából is. Mesteri bizonysága ugyanis annak, hogy a keres-