Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - A sajtóhelyreigazítási jogról

38 kedelmi jog speciális szabályainak helyes értelmét és jogrendszerbeli jelentőségét csak úgy vagyunk képesek megállapítani, ha egy pillanatra sem tévesztjük szem elől a bennük szabályozott kérdés általános magánjogi összefüggéseit. Hogy a Kt. 344. §-a, — amely Grosschmid fejtegetéseinek középpontjában áll — nóvumot tartalmaz, szemben az általános magánjoggal, ezt felfejteni csak az tudja igazán, aki Grosschmidhoz hasonló világossággal ismeri fel azt, hogy a valódi veszélyt (kölcsönös kötelmek körében) nem lehet azonosítani a felelősség kérdésével. Jogszerkezetileg alapvető különbség a kettő között, hogy a felelősség a kötelemnek, mint ilyennek alkotóeleme, holott a veszélyviselés olyan továbbképzés (hozzáadás), amely csak uiszonos kötelem körében merülhet fel. Tartalmilag a felelősség — szembehelyezve a veszéllyel — nem más, mint maga a kötelemből fakadó kötelezettség, vagyis maga a kötelem a „kénytetőség" szemszögéből. Ezzel szemben a veszély kérdése (valódi értelemben) arra megy ki, hogy viszonos kötelem esetében a felek melyike vallja kárát annak, hogy a szolgáltatás egészben vagy részben meghiúsul véletlen, vagyis olyan körülmény folytán, amelyet a felek egyikének sem lehet felróni. Ezután előadó hangsúlyozván azt, hogy Grosschmid idevonatkozó tételeinek átértését a tárgyi nehézségen felül az a körülmény nehezíti meg különösen, hogy nemcsak a köznapi, de a jogászi szóhasználat is igen különböző értelemben használja a veszély kifejezést, külön foglalkozott az ú. n. jogvesztésben (egyoldalú) veszélynek, a dologi és kötelmi veszélynek (periculum rei és periculum obligationis), végül a biztosítási veszélynek jelentőségével, rámutatva azokra a következményekre, amelyek Grosschmid tanításából a biztosítási jog szempontjából is adódnak, nemkülönben azzal a kérdéssel, mennyiben ismer a jogrendszer olyan intézményeket vagy szabályokat, amelyek a veszélymegelőzés szolgálatában állanak. Fejtegetéseit előadó annak megállapításával zárta be, hogy mint minden megnyilatkozásában, a veszély és a felelősség viszonyára vonatkozó fejtegetéseiben is Grosschmid az igazság keresésének hatalmas fegyverét adta kezünkbe. Éppen ezért becsületbeli kötelessége a magyar jogászságnak, hogy ennek a fegyvernek használatához mennél jobban hozzászokjék azáltal, hogy Grosschmidot nemcsak dicséri és magasztalja, hanem műveit minél alaposabban olvassa is. Ha ezt teszi, meg fogja találni az igazságkeresésnek azt a nagy eszméjét, amely minden magyar jogászt egyesít az Ő emlékének tiszteletében. A mélyenszántó, nagysikerű előadás után a közgyűlés a napirendet tárgyalta le.