Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1940 / 1. szám - A sajtóhelyreigazítási jogról
28 IRODALOM. „Szabadalmi Jog" írta: dr. Hoff György bpesti ügyvéd. A Magyar Jogi Szemle 1939. októberi füzetében (299. old.) röviden már jeleztem ennek a kitűnő munkának megjelenését, amelynek tartalmát az alábbi soraim rendén, fővonásaiban ismertetem. A bevezető részben szerző rámutat arra, hogy a szabadalom a privilégium fogalmából fakadt; ezt a fejlődési folyamatot igen tanulságosan ismerteti az egyes országokra való utalás mellett. Igen helytálló módon ismerteti ezután szerző a hazai szabadalmi jog keletkezését és fejlődését az 1820-ik évtől kezdve a még ma is hatályban levő 1895. XXXVII. tc.-nek 1896. január 1-én való életbelépéséig. Az ezt követő igen számos tervezet felsorolása után szerző igen helyesen oda konkludál, hogy igazán ideje lenne a reformmunkát újból felvenni, és azt be is fejezni. Ezzel kapcsolatosan a magam részéről annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy csakis novellára van szükség, mert a jelen törvény lényegileg bevált. A külföldi államok is csak novelláris úton reformáltak, így pl. Németország is, ahol a novelláris rendelkezéseket beillesztették a régi törvénybe, amely az 1936-ik évi okt. l én így lépett életbe. — A szabadalom erkölcsi és társadalompolitikai alapjával, valamint a jogi természetével foglalkozva, szerző szép elméleti tanulmányt végez, amelynek részleteit azonban helyszűke miatt itt nem hozhatom fel és csak azt jegyzem meg, hogy szerző az egyes elméleteket egyenként behajtóan ismerteti és igen helyesen oda konkludál, hogy az egyes elméletek közt nincs nagy eltérés, egyik a másikat ki nem zárja és helyesen fektet szerző nagy súlyt a személyiségi jogra, sőt, nézetem szerint, ebben meg kellett volna állapodnia, mert mindazoknál az egyes eseteknél is, amelyeket a feltalálónak, szabadalmon kívüli oltalmára felsorol, szerző is mindegyre a személyiségi jogot hívja fel, ami nagyon helyes. Ezt az alapot fenn kell tartani a szerző által tárgyalt utánzás kényes kérdésénél is, nem pedig azt a kúriai megállapítást elfogadni, hogy a találmány, ha külön törvény nem védi az ,,emberiség közkincsévé" válik. Dehogy válik közkinccsé, mert hisz védi a személyiségi jog és az abból folyó szerzői jog. (Mindezt részletesen kifejtettem a jogászegyleti előadásomban, amely — úgy látszik — szerző figyelmét kikerülte.) Ezután áttér szerző az anyagi jogi részre. Ennek alapjául igen helyesen azt emeli ki, hogy két alaptételre kell figyelemmel lenni: szabadalmazható 'minden új. találmány, mely iparilag értékesíthető és a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti, és ezzel kapcsolatosan kiemeli, hogy a prioritás időpontja az, amely szerint el kell bírálni az igény fennállását