Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - A sajtóhelyreigazítási jogról

29 és terjedelmét, mire a prioritás kérdését — beleértve természetesen az u. n. uniós elsőbbséget is — részletesen megbeszéli. A találmányról szóló fejezetben szerző a találmány fogalmával, lényegével, a felfedezéstől való eltérésével stb. foglalkozva, igen helyesen kiemeli, hogy különböző szabályt foglal egybe: egy természettudományit és egy gazdaságit, mely gondolatot részletez. A találmány általános fogalmi kellékeinek felsorolása után áttér a találmány arra a kellékére, hogy az iparilag értékesíthető és új legyen, ahol természetesen az újdonság kérdésével külföldi jogokra is utalva, igen behatóan és tanulságosan foglalkozik, hangsúlyozva, hogy a találmánynak szubjektíve és okjektíve véve kell újnak lennie, mégpedig a bejelentés időpontjában. Ezután foglalkozik a szabadalmi jog egyik legfontosabb kérdésével, hogy ugyanis mely esetekben nem tekinthető újnak a találmány vagyis melyek az ujdonságrontó anterioritások t. i. a közzétett nyomtatványok és a nyilvános gyakorlatbavétel. Ezekből szerző valóságos tanulmányt csinált, amit a kérdések rendkívül nagy fontosságánál fogva csak helyeselni lehet és megjegyzem, hogy a tanulmány és vonatkozó fejtegetések igen sikerülteknek mondhatók és nem kerülte el a szerző figyelmét az 1934-iki Londoni konferencia eredményeként az új német szabad. törv.-be(2. §. utolsó mondat) átment az a rendelkezés, hogy a bejelentés előtt hat hónapon belül történt leírás vagy használatbavétel figyelmen kívül marad. (A német törv. indok, szerint is, ez a rendelkezés nem egészen aggálytalan; ezért nálunk — reform esetén — megfontolandó, vájjon felveendő-e?) őszinte sajnálatomra szolgál, hogy helyszűke miatt szerzőnek ezekre a fontos kérdésekre vonatkozó, helytálló fejtegetéseivel — amelyeket a szabad, bíróság sok jellegzetes jogesetével is megvilágít — bővebben nem foglalkozhatom. — Mint anterioritást felsorolja szerző — a szab. törv. nyomán — azt is, hogy az a találmány már szabadalmazva volt. Szerzőnek is aggálya van, vájjon ez tényleg ujdonságrontó körülmény? Álláspontja ingadozó, pedig egészen nyugodtan kimondhatta volna — a külföldi törvényekkel egyezően — hogy az előző szabadalmazás nem minősíthető ily anterioritásnak, habár természetesen magától érthető, hogy ugyanaz a találmány csak egyszer szabadalmazható. Netáni újbóli szabadalmazás esetén ott van a megsemmisítési kereset (szab. törv. 21. §. 3. pont, még világosabban új német szab. törv. 13. §. 2. pont.) Kár ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni és csak rámutatok arra az álláspontomra, amelyet az 1935. évi Hiteljog Tárában (9. sz. 141—142. old.) elfoglaltam, amelyet szerző is idéz. — Ezután szerző a műszaki haladás felirata alatt, rámutatva arra, hogy csak az a találmány szabadalmazható, amely műszaki haladást foglal magában, sok idetartozó kérdéssel — aequivalentia, kombinatio stb. — igen helyesen foglalkozik és igen számos példával megvilá-